2015. október 28-30.-ig Lengyelországban került megrendezésre a V4-es találkozó, melyen a helyi mentőszolgálaton kívűl (Tatrzańskie Ochotnicze Pogotowie Ratunkowe), jelen voltak még a Cseh Barlangi Mentőszolgálat, a Szlovák Hegyimentő Szolgálat és a Magyar Barlangi Mentőszolgálat tagjai, összesen mintegy 25 fő.
Szállásunk Zakopaneban, a TOPR mentőbázisán volt. A bázis egy 3 emeletes épület mely, egyszerre irányítóközpont, raktár, és készenléti bázis. A pincében található raktárban igen nagy mennyiségű felszerelés található, melyet egy-két évente teljesen lecserélnek. A földszinten található az irányítóközpont, ahol mindig tartózkodik bevetésre kész hegyimentő. Innen nem messze található egy légibázis, ahol két helikopter áll rendelkezésre a mentésekhez. Mindkét helyszínen 0-24 órás ügyeletet tartanak. A Tátrában évi 1500-2000 baleset történik, ezek zöme hegyi baleset, lavina baleset, vagy síbaleset.
A Hegyimentő Szolgálaton belül van egy barlangi mentő szekció. Igen komoly feltétele van annak, hogy valaki bekerüljön a Tátrai Hegyimentőszolgálatba, Szlovákiában ez hivatásos szakma. A szerda délután néhány előadást halhattunk pl. a lengyel barlangi mentő szekció technikájáról, stílusáról és a felszerelésarzenálról. A Magyar Barlangi Mentőszolgálatot előadója szervezetünk történetéről és felépítéséről mesélt.
Csütörtök reggel az eligazítást követően 20 percnyi autóút és egy jó fél órás hegymenet után megérkeztünk a helyszínre, a Czarna-barlang bejáratához. A bejárat melyet használtunk a hegy oldalában, meredeken nyílik. A barlangnak több bejárata van, kisebb aknák vannak benne, és könnyen járható vízszintes szakaszok. A helyiek gyakran tartanak itt továbbképzést. A megbeszéltek szerint a terv a következő volt: a barlangot felosztották három szakaszra, és mindegyik szakaszon az egyik vendég mentőszervezet tagjai irányítottak. A leghátsó szakaszt a magyarok kezdték, egy 20 méter mély, ferde aknából kellett a sérültet felhozni és utána egy rövidebb, omladékos de nagyjából vízszintes szakaszon transzportálni. A következő szakaszon a szlovák csapat vezényelt. Egy szakadék jellegű, majomhidas szakaszon ellensúlyos-eresztő manőverrel továbbították a hordágyat, majd következett egy kb. 100 méteres szakasz, melyen több nagyobb le és fel mászást kellett végre hajtaniuk. Minden húzást, eresztést, adogatást megfelelően biztosítottak. Az utolsó szakasz, a bejárati aknarendszer volt, ezt a cseh csapatnak jutott. Itt is könnyedén, és egyszerűen mozgatták a hordágyat, így hamar a felszínre került. Összesen kb. 6 órát töltöttünk a barlangban. A kiszerelést követően lejöttünk a hegyről, majd visszatértünk a bázisra és esti grillezéssel, baráti beszélgetésekkel zártuk a napot.
Péntek reggel megtörtént a kiértékelés, ahol kiderült, hogy minden csapat az elvárásoknak megfelelően teljesítette a rá bízott barlangszakaszt. A kiértékelést követően lehetőség nyílt a légimentő bázis megtekintésére, valamint egy rövid túrát tehettünk a Chochołowska-barlangban.