Idén az Aggteleki Nemzeti Park sok évforduló együttállását ünnepli: 30 éve része a Világörökségnek a Gömör–Tornai-karsztvidék, 40 éves az Aggteleki Nemzeti Park, és 200 évvel ezelőtt jutott át Vass Imre a Baradla-barlang akkori legígéretesebb végpontján, a Vaskapun.

Vass Imre, a XIX. századi „Gömör-vármegye hites földmérője”, kíváncsi, tán izgága ember is volt. Gyakran látogatta az Aggtelek határában, a Baradla-tető alatt nyíló barlangot. Feltáró kutatásai 1821-ben a Vaskapu nevű részig jutottak, ahol a kor technikájával elfogytak a lehetőségei – „Eddig és nem tovább” – mondta, majd kézjegyét „Vass Imre 1821” felirat formájában a helyszínen hagyta. Ez a felirat a Vaskapuval szemben a mai napig megtalálható, a barlangot jól ismerő túravezetők meg is tudják mutatni a hosszú túrákon.

Négy évvel később, az aszályos 1825-ös évben a barlangból a víz javarészt eltűnt, így lehetőség nyílt a továbbjutásra.

A pünkösdi hétvégén ismét technikai tanfolyam zajlott az Alsó-hegyen. A ritkán használt, expedíciós megoldásokat oktató tanfolyam nemcsak a vékonyköteles technika miatt hozott izgalmakat.

Pünkösd vasárnapján, a Vecsembükki-zsomboly bejárati aknájában, a 90-es aknába való átbújás előtt a következő furcsa párbeszéd zajlott le:

– Nézd, milyen fura alakú cseppkő van a törmelékben! Nem úgy néz ki, mint egy bomba?
– Basszus, ez nem cseppkő, ez valami gránát lesz… Na, hagyjunk itt mindent, és óvatosan húzzunk ki a francba…!

A kellemetlen felfedezés után az Aggteleki Nemzeti Park és a Rendőrség azonnal lezárta a barlangot, visszavonták a kiadott túraengedélyeket, és értesítették a Magyar Honvédség tűzszerész ügyeletét a megtalált robbanótestről. A baj elhárításának kapcsán mi is hamar bekerültünk a képbe: felkérést kaptunk a tűzszerészek barlangban való tevékenységének támogatására, azaz hogy segítsünk abban, hogy le tudjon jutni a bejárati akna aljára egy tűzszerész specialista, aki meg tudja vizsgálni a leletet, és lehetőség szerint juttassuk is vissza a felszínre épségben.

A barlangi mentők is emberek: hosszú hétvégéken mi is, lehetőség szerint, szétszéledünk a világban, kihasználva a többnapos szabadságot; túrázni járunk csoportjainkkal, családjainkkal, vagy belevetjük magunkat aktuálisan futó barlangkutatási projektjeinkbe. A mindenkori riasztásvezetőnek ilyen hétvégéken mindig nehezebb összeszednie a mentéshez szükséges létszámú barlangi mentőcsapatot, mint egy hétköznap este kezdődő akcióhoz.

Pünkösd vasárnapján szerencsére nem volt ilyen nehézségünk. A Vadálló-köveknél történt balesetről és egy lábsérültről kaptunk bejelentést és segélykérést délután kettő körül. Kiadott riasztásunkra rekordgyorsasággal, fél órán belül a sérült mellett volt az első néhány barlangi mentőnk, akik az Adrenalin Barlangkutató Egyesület happeningjén, épp Visegrád környékén táboroztak. A riasztásra hamarosan már 29-en gyűltünk össze, köztük négy orvosunk is a helyszínre érkezett. Ez utóbbi olyannyira kuriózum, hogy legutóbb ilyen "csúcstalálkozót" nem is tudjuk, melyik gyakorlaton láttunk. A mentésben a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat két tagja is közreműködött.

A múlt heti Föld Napja bemutatónk után újdonsült barlangi mentő társunkkal próbáltunk a jövőbe látni, próbáltuk megtippelni, hogy vajon lesz-e szükség a BMSz munkájára az előttünk álló hosszú hétvégén. Lett – és nem is egyszer.

Nálunk szerda délután kezdődött a hosszú hétvége. Vértesszőlős közeléből érkezett a segélykérés: egy siklóernyős pilóta szállt fára, nem messze a pár éve tragédiával végződött mentés helyszínétől. A segítség ezúttal nem katonai helikopteren érkezett, hanem a BMSz által koordinált, ipari alpinistákból, faápolókból és barlangi mentőkből álló Fáról mentő csoport egy önkéntese indult el a 7–8 méter magasan lengedező pilótáért. Szerencse volt, hogy a pilóta sérülések nélkül várta megmentőjét – pech volt viszont, hogy a száraz ágak miatt nem lehetett a pilóta fölé mászni és standot építeni a kiemeléséhez, leeresztéséhez.

Ahhoz, hogy biztonságban a földre juttatható legyen, egy ferdén kiépített húzórendszerrel a törzs felé kellett biztosítani, amíg néhány vastagabb száraz ágat levágva ki lehetett szabadítani. A pilóta földre juttatásához fél óra kellett, az ernyő leszedéséhez még háromszor ennyi.

2025. március 24-én 22:47-kor a Baranya Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság megyei ügyeletéről kaptunk telefonon jelzést, hogy Máriagyűd térségében egy eltűnt kiránduló férfit délután óta nagy erőkkel kerestek, és végül a siklósi kőbánya oldalában, a bányatető alatt mintegy 20-25 méter mélységben észlelték. A helyszínre több város hivatásos tűzoltósági állománya érkezett ki, de a feltételezhetően sérült fiatalember megközelítéséhez mindenképpen alpintechnikai módszerre volt szükség. A telefonos megkeresés után a BMSZ Dél-Magyarországi Területi Egysége készenlétbe lett helyezve. 

23:24-kor érkezett meg a megyei ügyelettől a felkérés, hogy induljunk el a helyszínre. Ezt követően Orfűről, Abaligetről és Pécsről a területi egység 4 fővel 00:39-kor megérkezett a mentés területére. Kiérkezésünkkor hivatásos és önkéntes tűzoltó egységek már egy többszörösen biztosított kötélrendszer segítségével lejutottak a sérülthöz, akit súlyos és életveszélyes állapotban találtak. Az általuk kiépített húzórendszeren keresztül megkezdték a sérültet a bánya tetejére felhúzni. Tagjaink a húzórendszer működtetésében, majd a sérült bányaperemre való kiemelésében nyújtottak segítséget.

December 21-én, mialatt a koncert előtti utolsó előkészületek zajlottak a színpadon, mialatt nézők a Színház-terem felé barlangásztak, a felszín fele tartott a DINPI nem barlangász érdeklődők számára szervezett aznapi overálos kalandtúrája. A túra vége felé, egy hirtelen mozdulatot igénylő felmászásnál az egyik túrázó megsérült, a válla kificamodott. Ez normál esetben nagy fájdalommal jár, és lehetetlenné tenné a biztonságos barlangászást, a barlang önerőből történő elhagyását.

Ezesetben a bajba került barlanglátogató nem először szenvedett ilyen sérülést, így mérsékelt fájdalommal, egyéb trauma nélkül, jó általános állapotban kezdődött a gondolkodás a mentés mikéntjéről. A barlangi mentőszolgálat színeiben a sérült segítségére sietettünk, nem is kellett messzire menniük, hiszen a közönség és a Speleo Band tagjai közt is több mentő volt éppen jelen a barlangban – történetünk egyik leggyorsabb kivonulását tudtuk végrehajtani. 

A sérült jó állapotára, a kijárat közelségére, a könnyű barlangi terepre való tekintettel egy korlátozott számú mentési erőforrással is működő, asszisztált kimentési tervet dolgoztunk ki.