2016.12.11. Csodálatos őszi jellegű idő volt ma, igazi kirándulóidő, sokan mozdultak ki a természetbe, főként a Budai-hegyekbe, és a Pils-Visegrádi-hegységbe. Ezen a délutánon egy perccel kettő előtt kaptuk a riasztást, hogy szükség lenne a BMSz segítségére a Rám-szakadék közelében, ahol egy eszméletlen sérült van. Azonnal kiadtuk a tagságnak a kör-sms-t, hogy mindenki jöjjön a bázisra, indul a mentőakció. Nemsokára kiderült, hogy a baleset nem a Rám-szakadékban lent, hanem a vele szemben lévő hegyoldalban, a Vadálló-köveknél történt.
Összenéztünk: hiszen ugyanitt volt alig négy hónapja nyáron egy hasonló eset, szerencsére az akkor lezuhant hölgy már jobban van... Ezekkel a gondolatokkal a fejünkben érkeztünk a nagy parkolóba a Dömös feletti völgybe, ahol már a réten várakozott a mentőhelikopter. Rövid eligazítás, felszerelések ellenőrzése, indulhatunk fel a hegyre.
Mint kiderült, a segítségünket az akkor már a sérülthöz érkező Katasztrófavédelem Esztergomi Tűzoltóság egysége kérte, akik az OMSz esztergomi mentőegységével és a légimentőkkel értek fel a Vadálló-kövekhez.
Ugyanoda. Szinte harminc méter különbség sem volt a két baleset helyszíne között. A sérült most is a gerincet szegélyező nagyon meredek oldalba zuhant le. Megérkezett a katonai kutató-mentő helikopter, és megpróbált a helyszín fölé berepülni annyira, hogy csörlőn fel lehessen húzni a sérültet a helikopterbe. Ez az erős szél, valamint a terepviszonyok miatt többszöri próbálkozásra sem sikerült. Innen világossá vált, hogy a sérültet a korábbi mentéshez hasonlóan csak földi úton lehet a völgybe szállítani.
Megkezdődött a kötélpályák kiépítése, fél ötre készen állt a rendszer, 16:38-kor megkezdődött a sérült szállítása. A meredek oldalban egymás után két húzórendszerrel húztuk fel a hordágyat, majd mintegy 30 méter oldalazó szállítás történt kíséréssel és adogatással a gerinc tetejéig - természetesen kötélbiztosítás alkalmazása mellett. Közben teljesen besötétedett.
Lefelé a hegygerincen még egy kilométer út várt a szállítócsapatra, de itt is nagy "segítség" volt, hogy már ismertük a helyszínt. A helikopter közben visszarepült a bázisra, sötétben nem repülhet, a személyzete maradt a sérült mellett. Nekik 15 óráig tartott volna a szolgálat, ma úgy néz ki lesz egy kis túlórázás... Még lent, a szállítás elején azt mondtuk, hogy két és fél óra, és este hétre lenn leszünk a réten, ahol a helikopter állt. Szerintem akkor ezt nem hitte el senki.
Szerencsére jól sikerült haladni, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni: barlangi mentőink, az esztergomi hivatásos tűzoltók, a légimentők, az Országos Mentőszolgálat a Pest Megyei Kutató-mentő Szolgálat, és a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat valamint a Pilismaróti erdész, összesen 49 fő volt a helyszínen. Minden kézre, összefogásra szükség is volt a mentésen.
Még a gerincen a szállítás közben is szükség volt kötéltecnikára. Tudtuk, hogy jó hosszú kötelek kellenek ide: lefelé a meredekebb letöréseknél hosszú szakaszokon kötélen eresztettük a sérültet. 18 óra előtt pár perccel elértük a dózerutat, ami a gerincet keresztezi: innen a hordágyat az edészet terepjárójával szállítottuk orvosi kísérettel a völgy aljában lévő mentőautóig.
Sajnos a sérült végig eszméletlen állapotban volt, így helyeztük a mentőautóba, szurkolunk, hogy felépüljön!
Összepakoltunk, és visszaadtuk a hegyeket a csillagos égnek, hazamentünk...
Fotók: Kovács Márton és ifj. Adamkó Péter
