2024. szeptember 11, szerda délután...
Feri, a siklóernyős: Eléggé ideális távrepülő időnek indult... sikerült is elsőnek startolni Vértesszőlősről, és elsőnek le is szállni Szárligeten... Mérgelődve néztem 5 ernyőt ahogy kb 300-400 méter magasan repülnek el felettem, és túlélik...
Oké ez van .. megyek vissza mert jön a rossz idő és repülni akarok...
Délután 3 óra után már ismét a starthelyen állok, másik 3 pilótával. Duzzogva mesélem hogy nem sikerült Szárligetnél úgyhogy most már nem is tervezek messzire, csak helyben repülök. Fél négy után felszálltam, szinte egyből lift, emelkedés 1000 méter fölé. Oké, akkor irány Tornyópuszta - meglepetésemre minden sikerül… Tarján felé vissza ... Délután 5 óra körül sikerült magam feltornázni 1400 méterre, és a szél sem volt túl erős.
Úgy döntöttem megpróbálok visszarepülni Vértesszőlősre, de legalább Vértestolnára. Gyorsító, ernyő stabil, levegő minimálisan turbulens… majd jött a rossz döntés ... nézzük meg mit megy teljes gyorsítóval.
Az ernyő egy másodperc alatt eltűnt és megrántott hátra, gondoltam is ez igen, de amikor visszajött rozettában összefűződve akkor azért meglepődtem. Az ernyő egy Gin Boomerang GTO jó állapotú, frissen műszakiztatva, trimmelve. (nem egy kimondottan halálosztó D-s ernyő… Körülbelül 500 méter környékén lehettem amikor összefűződött .. (gyors agyalás, ha vissza is nyílik nagyon alacsonyan fog és lehet hogy lefelé oldalban... mindenképpen fára szállás lesz belőle ... nem is gépészkedtem sokat, kidobtam a mentőernyőt, ami szinte azonnal kinyílt, rántott. Lenéztem ... és láttam hogy szikla van alattam.... erre nem lehet felkészülni.
Beestem a legfelső sziklapárkányra hassal ami szinte függőleges volt, onnan ha jó emlékszem kb. 10 métert csúsztam még le mire megfogott az ernyő. Innen 20 méter semmi volt alattam...
Jött egy kis idő zavar, mire újra gondolkodni tudtam este 6 óra után lehetett..
Bal lábam nem érzem, de mozog, bal kezem beszorulva magam alá . Hasam alatt valami facsonk, ami úgy nyomott alig kaptam levegőt… Nyakam fáj, nem tudom mozgatni, jobb kezem szabad de a telefon a másik oldalamon van egy zsebben...
Ha jól emlékszem este 7 óra után tudtam valahogy előkaparni, de addigra a heveder annyira elszorította a lábam meg miegymást hogy iszonyú fájdalmak között sikerült elérnem Jocit aki egyből dobta az alpinos cuccát a kocsiba és további segítséget hívva elindult…
Joci, a társa: Elég jó „Szőlősidő” volt, sokan repültünk aznap. A távrepülésem után este 7 óra körül értem vissza a leszállóba. Két társunkról nem tudtam semmit, egyikük feltöltötte a repülést, nem repült messzire, mégsem ért még vissza a parkolóba. Felhívtam. Jön visszafelé, csak baleset miatt dugó volt. Ez rendben. Másikuk, aki rosszabbul járt, nem vette fel a telefont, repülést nem töltött fel, de a kocsija még a parkolóban volt. Kb egy óra múlva hívott vissza, hogy a Pes-Kőnél akadt a sziklafalra, nem tud visszamászni, mert nagyon fáj, alatta meg szakadék. Talán a sokk miatt nem vette fel, talán eszméletvesztés volt, nem derült ki. Fogtam az alpincuccot és indultam. Közben hívtam a Barlangi Mentőszolgálatot (BMSz), hogy nem tudom mi van, sem azt, hogy pontosan hol, de ez nem sima fáról mentés. Sérült van, valószínűleg nem tudom egyedül megoldani. Azonnal indultak ők is. Azért felhívtam a közeli fáról mentőket is, de nem voltak itthon. Teljes sötétségben értem a hegyre. Kaptam a sérülttől pozíciót, de amikor odamentem, kiderült, hogy rossz…
Folyamatos telefonkapcsolatban voltunk, nem volt megnyugtató a hangja. Mondtam neki, hogy kiállok a szikla szélére és kiabáljon. Nem hallottam. Arrébb mentem 100-200 métert, megint. Most se hallottam. Kb öt-hat ilyen próbálkozás után meghallottam, és fölé értem. Egy fához kötöttem ki a kötelem, leereszkedtem hozzá és rögzítettem őt is a kötélhez. Adtam pozíciót a BMSZ-nek, és abban maradtunk, hogy mivel fájlalja a lábát, a hasát és a nyakát, de nem tűnik életveszélyesnek a helyzete, nem próbálom lementeni, csak figyelek rá és szóval tartom.
Kb fél órával később megérkezett az első mentőcsapat, ők lejöttek, én felmásztam és az én szerepem néhány telefonhívástól eltekintve már csak az ernyőleszedésnél jött elő újra, éjfél után.
Feri: Ha jól emlékszem Joci este 8 után érhetett oda, ő fizikálisan sajnos nem tudott segíteni. Az első barlangi mentő később ereszkedett le hozzám, utána már a gyógyszerektől csak részletek vannak meg...
Hasam alól kifűrészelték a csonkot, a beülőmet darabokra vágták hogy meg tudjanak fordítani.
Körülbelül éjfél volt mire felhúztak...
Mire a mentőbe kerültem 41 fölötti lázam volt és elég tompa ekg-m, ami miatt 2 szer is megállt a mentő konzultálni a kórházzal ... mind a függesztési trauma miatt (ennyi idő elteltével keringés összeomlásához is vezethet.
Magyar Barlangi Mentőszolgálat (BMSz): A BMSz életében nem egyszer fordult már elő az, hogy gyakorlatunkról éles mentésre indulunk el. Olyan viszont egészen ma estig nem esett meg, hogy egy ünnepségünkről indult volna el a társaság éles mentésre. Ezen az estén a BMSz egy nagyszabású házibulin emlékezett a múltjára, és ünnepeltük a még köztünk lévő idős barátainkat, egykori barlangi mentő elődeinket. A rendezvény formális részének végén, a buli kezdetén, este 8-kor érkezett segélyhívó számunkra a megkeresés…
Azonnal indulás a helyszínre, útközben a raktárból a mentőfelszerelés felvétele. Közben hívtuk a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat tatabányai tagjait, ők közelebbről tudnak indulni.
A helyszínre a BMSz 20, a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat 3 fővel érkezett. Elsőként a Bakonyi barlangi mentők értek oda. Azonnal leereszkedtek, és megkezdték a sérült vizsgálatát és az elsősegélynyújtást. Párhuzamosan elkezdték a kötélpályák kiépítését, valamint a növényzet eltávolítását az útvonalból. Ahogy érkeztünk Budapest felől, a legfontosabb volt, hogy az orvosunk mielőbb biztonsággal lejusson és megkezdhesse az emelt szintű ellátást.
A sziklafalnak csapódott pilótát testszerte súlyos zúzódásokkal, fejsérüléssel és súlyosnak tűnő szuszpenziós szindrómával találtuk meg a függőleges sziklafalon egy keskeny párkányban részben felakadva, részben beszorulva, magatehetetlenül- nagyjából 20 méter mélységben a turista úttól. A bal alsó végtagot a saját siklóernyős beülője szorította - az ami egyébként megóvta a sziklafalról a mélybe zuhanástól. A beülőt a sziklafal tetején beakadt ernyőzsinórok tartották. Az emelt szintű orvosi ellátás részeként intravénás erős kábító fájdalomcsillapítót adtunk, ami az addigra már elviselhetetlen fájdalmat csökkenteni tudta.
Az első pár méteren egy tágasabb sziklapárkányig a Ferit saját beülőben húztuk fel - a közel függőleges, keskeny szakaszon ezt ítéltük biztonságosnak. Innen áttettük a speciális hordágyunkba, saját beülőjét eltávolítva. A barlangi mentő hordágy belső és külső hevederzete alkalmas a sérült megfelelő rögzítésére úgy, hogy abban akár függőlegesen is szállítható kötélpályákon.
A sérült megközelítése, orvosi vizsgálata, ellátása majd kimentése is csak kötélpályákon, húzórendszerekkel volt megoldható. Az orvosi ellátás alatt a mentőcsapat kiépítette ezeket a kötélpályákat és húzórendszereket. Meg kellett oldani párhuzamos pályákkal, hogy orvosunk végig kísérhesse a teljes szállítás alatt a sérültet, közvetlenül mellete haladva, figyelve az állapotát, szükség esetén tudjon beavatkozni, gyógyszert adni. Az egész művelet már teljes sötétségben zajlott - ez nekünk nem jelentett problémát, hiszen a barlangban is hasonló környezetben kell dolgoznunk, mindenki rendelkezik lámpával a sisakján.
A mentésben a barlangi mentőkön kívül a Katasztrófavédelem hivatásos és önkéntes tűzoltó egységei vettek részt. A gyalogosan is járható útra való kimentés után a tűzoltók, mentők és barlangi mentők egy ideig gyalog, majd terepjáróval szállították a sérültet addig a dózerútig, ahol már át tudtuk adni a sérültet az Országos Mentőszolgálat Tatabányáról érkezett mentőegységének. A mentők a súlyos sérültet további ellátásra Tatabányára szállították kórházba.
Joci: Zseniális, amit a Barlangi Mentők műveltek mind alpintechnika, mind az ellátás tekintetében. Valóban profik. A mentőernyő amivel Feri leszállt nem irányítható típus volt, így talán a lehető legrosszabb helyen, a sziklafalon landolt. Szerencsére azonban az ernyő is felakadt és volt egy kisebb sziklapárkány is, így nem zuhant a mélybe.
Az eset rávilágított a „live”, azaz az élő pozíciómegosztás szükségességére. Ezzel órákkal korábban megtalálhattuk volna a sérültet, ami akár sorsdöntő is lehet. Javaslom minden pilótának a használatát.
Feri: Tanulság: Nem kerül semmibe, ne szégyeld hogy ha kicsit repülsz akkor is kapcsolt be az élő poziciómegosztást, főleg ha távrepülés a cél. Nagyon sajnálom hogy ilyen módon tettem hozzá a sporthoz, remélem azért a legtöbb ember nem haragszik rám most ezért! Mindenkinek jó leszállást kívánok!
BMSz: A mai mentés szinte órára pontosan akkor végződött, mint a tavaly ilyenkor sikerrel zárult törökországi Morca-barlangban zajlott mentés. Mindkét akció orvosi feladatainak java részét dr. Zádor Zsófia, Zudi látta el.
A sérült siklóernyősnek jobbulást, mihamarabbi felépülést, majd sok szép repülést kívánunk. A mai mentésben közreműködő mentőknek, tűzoltóknak, önkénteseknek szívből köszönjük támogatásukat, segítségüket, együttműködésüket.
Fotók: Kiss Zoltán, Kovács Márton