Február 6-án szokatlanul erős földrengések rázták meg az kelet-anatóliai törésrendszer környékén található régiót. A hajnali 7,8 erősségű rengést több, szintén pusztító erejű utórengés is követte, epicentrumuk a törökországi Kahramanmaras közelében volt.
A természeti katasztrófa mind a szír, mind a török oldalán sűrűn lakott területeket, nagyvárosokat is érintett.
A mentési és kármentési folyamatok még nem fejeződtek be, de a mentést koordináló hatóságok százezres nagyságrendű sérültszám mellett bőven húszezer elhunytról is beszámoltak a mai napig.
A földrengés hírére azonnal megmozdult a világ, számtalan ország küldte el speciális műszaki mentőegységeit, városi kutató mentő csapatait, katasztrófa medicinában járatos egészségügyi alakulatait. Magyarországról is számos civil és több állami szervezet megmozdult, szinte azonnal csomagoltak és útnak indultak, hogy speciális tudásukkal, különlegesen képzett kutyáikkal, eszközeikkel segítsenek felkutatni a romok alatt rekedt túlélőket, segítsenek kimentésükben és egészségügyi ellátásukban is.
A Magyar Barlangi Mentőszolgálat két orvosa, dr Tóth Judit és dr Nagy Dénes Ákos szintén a helyszínen vannak. Ők február 7-én érkeztek meg a régióba a Terrorelhárítási Központ által koordinált, civil orvosokból álló csoport tagjaiként. Beszámolójuk szerint nem csak a romokon, kézközelből segítik a mentőalakulatok munkáját, hanem kialakítottak egy rögtönzött ellátó helyet is, ahol a túlélők egészségügyi ellátását végzik. dr. Löcher Zsuzsanna orvos pedig Scott mentőkutyájával vesz részt a mentésben.
Orvosainkon kívül Pinkóczi Tamás tűzoltó őrnagy, pártoló tagunk a HUNOR mentőcsapattal az elsők között érkezett Antakya területére. Égető Szilárd tűzoltó főhadnagy pártoló tagunk a Katolikus Caritas által szervezett konvojjal érkezett a Kahramanmaras-ba. Ők túlélők után kutatnak, a romok átvizsgálását végzik, és közvetlen mentésben vesznek részt.
A mentésben részt vevő magyar mentőalakulatok megfeszített munkáját dicséri, hogy eddig 30-nál is több túlélőt tudtak kimenteni a romok alól.
Kutató-mentő szakemberek szerint egy átlagos fizikumú embernek nagyjából 10 napig van reális esélye arra, hogy életben kikerüljön a romok alól. A romok alatt rekedt túlélők már 6. napjukat töltik a külső segítségre várva, izoláltan, sokan sérülésekkel, étlen-szomjan és a kihűlés veszélyének kitéve.
Jelen körülmények között a segítségre szorulók túlélési esélyei napról napra romlanak, a mentőegységek versenyt futnak az idővel.
A mentést koordináló hatóságoknak nem csak a rendkívüli ember- és eszközigényes kutató-mentő munkát kell koordinálniuk, de a mentés infrastruktúráját is meg kell teremteniük, csakúgy mint a túlélők ellátását is, humanitárius katasztrófák megelőzését is.
Barlangi mentőinknek sikeres munkát kívánunk Törökországban.
dr. Tóth Judit tudósítását a helyszínről az alábbi videóban 6 perc 27 másodperctől lehet megtekinteni: IDE KATTINTVA
Fotó: dr. Nagy Dénes Ákos