Belgiumban, a gyönyörű Namur városában rendezik meg évről évre a Grimpday-t, a világ egyik legrangosabb kötéltechnikai mentő versenyét. Korábban 2011-ben volt magyar részvétel, ahol a Magyar Barlangi Mentőszolgálat (BMSZ) tagságából Horváth Richárd és Császár Csaba a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság csapatát erősítették.
Az idei versenyen a HUNOR csapata is versenyezhetett Magyarországról, akik a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság égisze alatt alakult, speciális helyzetekben bevethető hivatásos nehéz kutató-mentők.
Az induló csapat tagjai közül 4 fő civilben a Magyar Barlangi Mentőszolgálat aktív tagjai. A versenyen 4 kontinens 13 országának 30 mentőcsapata mérkőzött meg, ezért a csapattagok igen nagy megtiszteltetésnek érezték a részvételt.
Az első versenynap feladata 6km sétával kezdődött teljes egyéni felszerelésben. Az időmérés a Sambre-folyó szintjén indult, ahol a 600 m-es erős emelkedőn való felfutást követően az erőd falán kötéllétrán kellett fel és lejutni mindenkinek. Több versenyző szerint a holtpontot jelentő feladat a 20 m-es vízzel telt tömlő cipelése jelentette a több, mint 150 m-es emelkedőn, természetesen együttes erővel, majd ez után a várfalon való leereszkedés kötélen pihenésnek számított. A kazamaták járataiban folytatódó pálya 300 m hosszan kanyargott a föld alatt. Itt a nehézséget a sötétség és a versenyzőket folyamatos hajlított járásra kényszerítő belmagasság jelentette.
A felszínen változatos terepen futott a csapat a 15 m-es felmászáshoz. Ez vezetett a Citadella legmagasabb pontjához, ahol több csapat is szemlátomást oxigénhiánnyal küzdött. Az egyéb lehetőség híján lefelé folytatódó pálya következő technikai jellegű akadálya egy várfal-rézsű-várfal kombináció volt, mintegy 25 m-es szintkülönbséggel. A köteles ereszkedést 300 m futás követte lejtős terepen, ami egyben a befutó is volt. A vissza gyaloglás a namuri Tűzoltóságig pedig kellemes levezetésnek bizonyult.
A második versenynapon Dinant város híres citadelláján folytatódtak a kihívások. A legegyszerűbb feladat egy sérült hordágyban való felhúzása volt. Persze a várfal mentén akadt azért egy dróthálóból készült cső is melyen a sérültnek és kísérőjének is át kellett jutnia. Furcsa módon a második szituációt is egy csővel nehezítették, ám ezen már a legtöbb csapat hordágya nem fért át, ezért a rendezők board hordágyával kellett a sérültet mozgatni.
A csapathordágy kötélzetét felhasználva függeszthető és billenthető kivitelűre kellett alakítani, mivel a cső alatt és fölött vízszintes testhelyzetbe kellett pozícionálni a sérültet. A Citadella másik oldalán a feladat egy törött karú sérült felhúzása volt egy kis meglepetéssel. Az első megközelítő ereszkedés közben talált egy ablakban kuporgó személyt is, akinek biztosításáról, majd később mentéséről is gondoskodni kellett.
Majd zárásként a 70 m-es Dinant-i viadukt alatt a feladat az volt, hogy az előre beszerelt kötélen jusson fel a teljes csapat és a sérült is hordágyban. Mindenki annyi kötelet és egyéb felszerelést vihetett fel, amennyit akart, de csakis mászva. A technikai nehézséget az úttestre való feljuttatás és a 70m hosszú kötelek rugalmasságából adódó yoyo effektus is fokozta. Csapatunk élő ellensúlyos technikával mozgatta a sérültet, ami mentesítette őt a rángatástól, de az ellensúlynak rengeteg kötélmászást jelentett.
A szombati záró versenynapon 3 feladat várt ránk. Első a DAM, azaz gát, ahol a Maas-folyó zsilipjénél az alsó vízszintnél sérül meg egy személy, akit a szűk, lépcsőkkel és létrákkal tűzdelt aknában, rendkívül gyorsan, barlangimentő módszereket is használva, hibapont nélkül oldott meg csapatunk. A SHOOL (suli) feladatban a sérültet egy ablakból a tetőre kellett kiemelni, majd a másik oldalon leengedni. A nehezítés az volt, hogy a súlyos sérült vízszintes testhelyzetét végig tartani kellett és a tetőn nem volt rögzítési pont, csak az épület mellett talajszinten.
A VIADUKT feladat nagyon izgalmas szituációval fogadta a csapatot. Egy gépjármű fennakadt egy konténer szélén, benne egy sürgős ellátásra szoruló sérülttel. Sajnos a jármű környezete a megközelítés irányából 15 m távon feszültség alá került, de a jármű nem. A helyszín fölötti viaduktra beszerelt bonyolult kötélpályán specialisták számára lehetséges volt az átjutás, de nagy szükség volt egy medic-re, akit kísérővel "csomagként" kellett elsőként a gépjárműbe , majd a túloldali biztonságos zónába juttatni. Őt természetesen a sérültnek is követnie kellett.
A HUNOR ezt a kétszemélyes "ingázó liftet" két, távolról működtetett húzórendszerrel oldotta meg. Az egyiket a földön álló csapat, míg a másikat a 30 m magasban lógó specialista taposta. Elmondása szerint a nehéz megközelítés közben a kötélre görcsölt balkezét csak a jobb segítségével tudta leszedni és ez után emelt fel egyedül 2 embert kétszer is. Ezért gratulált is rögtön két bíró neki, mivel ilyet még ők sem láttak.
Hibátlan, szellemes és biztonságos szerepléssel zártuk az utolsó feladatot.
A záróest óriási hangulatban telt, de mi sem gondoltuk, hogy a nagyon előkelő MÁSODIK HELYezésnek örülhetünk majd a sok kedves új barátunkkal, versenytársainkkal és bíróinkkal együtt.
Ez többek közt együtt jár a Grimpday Asia versenyre való meghívással, ahol a rendezők biztosítják az első 3 helyezett részvételét. Így hát legközelebb 2019. november 22-24-e között a hongkongi versenyen szurkolhattok nekünk!
A HUNOR kötéltechnikai versenycsapat tagjai:
Égető Szilárd főhadnagy - csapatvezető (BMSZ tag)
Berényi Imre főhadnagy - kötéltechnikai mentő
Kormos László hadnagy - kötéltechnikai mentő
Balogh András tű. főtörzsőrmester - kötéltechnikai mentő (BMSZ tag)
Szrága Árpád törzsőrmester - kötéltechnikai mentő
Pinkóczi Tamás főtörzsőrmester – „sérült” és tartalék (BMSZ tag)
Csatári Gergő főtörzsőrmester - fotós és tartalék
Szederkényi Nándor főtörzszászlós – döntnök (BMSZ tag)
Fotók: Szederkényi Nándor, HUNOR
Az eseményről további beszámoló itt olvasható:
http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=szervezet_hirek&hirid=6712