...akiket soha nem feledünk, és tudjuk, hogy a mentéseink nehéz helyzeteiben ma is velünk vannak. Köszönjük, hogy veletek dolgozhattunk...
„Homályos emlékeim között feldereng egy történet. Valamikor a 80-as években, a Remete-szurdok felett nyíló Hétlyuk-zsombolyban gyakoroltam az ún. pruszikolás technikáját, amikor megjelent egy kis csapat, akik meglepődve szemlélték magányos szórakozásomat. Rövidesen én is meglepődtem, amikor a barlangban elleshettem tőlük az akkor még megszokottnak mondható „kantyúzás” módszerét.
A maroknyi csoport vezető egyénisége, egyben hangadója egy széles vállú, bivalyerős srác volt, aki akkoriban még nem technikai tudásával, inkább elszántságával, kitartásával tűnt ki közülünk. Kölcsönös csodálkozásunkat számos közös túra követte. tovább...
"Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy bekövetkezzenek, de el kell fogadjuk őket. Dolgok, amikről nem akarunk tudni, de meg kell tanulnunk őket. És emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de el kell engedjük őket." - Sobi, engedd meg, hogy 3 évtizedes barátságunk jogán így szólítsalak, még akkor is, ha az itt jelenlévők többsége Téged Pistának hív…
Egy év és néhány nap múlva lesz 30 éve, hogy belekezdtünk életünk nagy vállalkozásába, a József-hegyi-barlang feltárásába. Te akkor már nem voltál kezdő barlangász: Palival, Patekkal többen jöttetek át hozzánk a BSE-ből. Két évig többet voltunk együtt, mint ki-ki a saját családjával...
tovább...
A Bila Pec tövében megbúvó élénk zöld, dimbes-dombos mezőt fantasztikusan lekoptatott és csodásan lecsiszolt, hol ébenfekete, hol ragyogóan fehér mészkősziklák veszik körbe egyik oldalról. A másik oldalról mesebeli fenyves, benne olyan rejtett csodákkal, mint Szirtszakáll mérges arcéle, vagy a Magyar barlang bejárati aknája. A körpanorámát lezárandó északi irányból a völgy nyílik meg, mely az elképzelhetetlenül távoli civilizációt hivatott jelképezni. A völgyi panorámát egyébként a fűrészeink által megnyomorított gyalogfenyők indítják, melyek csúfságukkal és halálukkal mégis nemes célt szolgáltak, hiszen számos mérhetetlenül boldog esténket édesítettek meg miután tábortűzként szolgáltak egy lelkes és boldog társaságnak. Más halált nem tudtunk elképzelni ezen a réten. Másnak az eltűnésével, elmúlásával sosem számoltunk, mint a következő, kivágásra ítélt gyalogfenyőkével.
tovább...
Hosszú betegségét követően elhunyt a BMSZ vezető orvosa Dr. Számadó István. Számadó Pista több mint húsz éve csatlakozott a Magyar Barlangi Mentőszolgálathoz, ám nekünk úgy tűnik, mintha ez a kezdetektől így lett volna. A szervezet orvos csoportjának vezetője volt, és ha érdekelték volna a rangok, titulusok, lehet, hogy megelégedett volna pusztán ezzel a címmel. Őt azonban a feladatok érdekelték, éppen ezért az egyesület minden gondjával foglalkozott, véleménye meghatározó volt az egyesületi szervezeti kérdésekben épp úgy, mint a szigorúan szakmai ügyekben. Nekünk pedig fontos és irányt mutató volt, hogy mit gondol egyes kérdésekről. Sokszor fog még eszünkbe jutni, egy-egy ügy kapcsán, hogy kérdezzük meg a Pistát.
tovább...
Mikor vasárnap délelő
tt jött a szomorú hír, valójában fel sem fogtam. Pedig tudtuk, hogy már majd egy éve igen súlyos beteg. Az utóbbi hetekben titokban reménykedtünk, bíztunk a csodában. Mikor megtudta, hogy rákos beteg és erről első ízben beszélgettünk, akkor azt mondta... Vállalja a műtétet és le fogja győzni a betegségét, mert még tervei vannak. Nem kell aggódni, megyünk még barlangba közösen, itthon és külföldön...
Andor mindig is egy erőtöl duzzadó, rendkívűl dinamikus és optimista ember volt. Tudom kicsit személyes hangvételű most ez a visszaemlékezés, de számomra a barlangok megismerésének világa mindenképpen az Ő nevéhez és személyes varázsához fűzhető.
tovább...
Torda István barlangkutató, barlangi mentőszolgálatos 1996. július 7-én a franciaországi Gouffre Berger-barlangban tragikus körülmények között életét vesztette. Az elhunytat a Magyar Barlangi Mentőszolgálat saját halottjának tekintette. Temetésére a kispesti temetőben 1996. július 31-én került sor. Mindössze 23 évet élt, de ezekbe az évekbe egy teljes élet belefért.
Még 17 éves sem volt, amikor megismertem. Mintha ma is látnám. Barlangi baleset történt valahol, a Barlangi Mentőszolgálat helikoptert kért a mentéshez, és rádión adtuk ki, hogy aki tud azonnal jelentkezzék a gyülekezési ponton...
tovább...
Rose György a Magyar Barlangi Mentőszolgálat tagja. A csoport tavaszi expedíciója az alsó-ausztriai Ötscher hegy oldalán nyíló Taubenloch és Geldloch barlangok bejárására indult. A túra harmadik napján Rose György társnőjével rövid "sétára" indult este 8 óra körül a Taubenloch bejárat körüli tágas, főleg vízszintes járataiba. Túrájuk vége felé, június 4-én éjfél körül a Melki dóm közelében lévő Fledermaus-nál Rose Gyuri letért a jól kijárt barlangi ösvényről, elkerülve azt, hogy társnőjére köveket omlasszon. Szerencsétlenségére egy nagy ingatag sziklába kapaszkodott, amely ráomlott, és kőzuhatagot indított meg. Gyurit a kövek magukkal sodorták, és halálra zúzták. Társnője azonnal riasztotta a bejárati üregben alvó, illetve a Geldloch-barlang kiszerelésével foglalatoskodó túratársakat, akik kötszerekkel, hálózsákkal és élelmiszerrel felszerelkezve siettek Gyuri segítségére.
tovább...
A barlangjárás és mászótechnika, a hegymászás nemzetközileg elismert, kiváló művelője volt. Az FTSK Barlangkutató Szakosztály, a BTSZ Barlangtúra Bizottság és a Barlangi Mentőszolgálat tagjaként aktívan dolgozott. Ő volt a vezetője társulatunk műszaki bizottságának. A nemrég befejeződött barlangász tanfolyamon hatalmas ismertetanyagot adott át lelkesen, emberien, tiszta szívvel. Sohasem mondta, hogy nem ér rá. Ahol lehetettt, mindig segített... Akkor úgy indultak el, hogy a hegyekben töltik a szilvesztert. Ez egyben próba is, edzés is. Készültek rá. Eleinte nagyszerű idő volt. Vakítóan szikrázott a hó, az ég mélykék, a levegő friss. Fotóztak, nevettek, hókunyhót építettek. Örültek, élvezték az utat. Harmadnapra rossz idő lett, havazott. Le kellett jönni. Már útban voltak lefelé, amikor megcsúszott a hó...
tovább...
