Napok óta keresem a szavakat, amelyekkel szeretnék köszönetet mondani az önzetlen segítségükért. Két hónapja mindenkinek elmondom, hogy milyen hálás vagyok a barlangászoknak, akik szinte kézben hoztak le a Getéről és úgy bántak velem, mint a hímes tojással. 

Bizonyára sok súlyos balesetet láttak már, nehéz feladatokat oldottak meg, de láttam az arcukon az aggodalmat, a féltést. Talán komolyabban vették a sérülésemet, mint én magam. Hálás vagyok a Doktornőnek, aki alaposan átvizsgált, láttam, hogy jó kezekben vagyok. Fantasztikus együttműködés, fáradtságot nem ismerő segíteni akarás jellemzi ezt a kis csapatot, mély emberi együttérzés sugárzik belőlük.

Kicsit büszke is vagyok, hogy részesülhettem ebből az érzésből. (Persze a baleset azért nem hiányzott!)