In memoriam Rajko Bračič (1964-2013)

Írta: Hegedűs Gyula.

2013. november 3-án, vasárnap reggel mindenkit megdöbbentett Rajko Bračič, a Szlovén Barlangi Mentőszolgálat elnökének korai haláláról szóló hír. Rajko 2010-től volt a szervezet elnöke.

Rajko Bračič (1964-2013)A meglepetés és a szomorúság volt az első érzelmi reakcója mindazoknak, akik ismerték és dolgoztak vele. Sokakban felmerült a kérdés, hogy miért kellet ilyen fiatalon távoznia. Rajč, ahogy közeli barátai hívták, váratlanul halt meg, amikor visszaérkezett a Molička Peč-en tett látogatásáról. Ez az a barlangrendszer, amelyet 2004 óta társaival együtt folyamatosan kutatott, de távozásával ez a munka nem fejeződik be. Rajko 1984-ben kezdett barlangászni a velenjei Koroško-Šaleški jamarski klub Speleos – Siga keretein belül. 1988-ban kapcsolódott be a barlangi mentésbe, miután elvégezte a Poljče-ben tartott barlangi mentő tanfolyamot. 1995 óta volt aktív tagja a Szlovén Barlangi Mentőszolgálatnak.

A barlangokkal kapcsolatos ars poeticaját a saját szavai foglalják össze legjobban:
“Amíg nem találkozunk vele, el sem tudjuk képzelni, hogy milyen titkokat rejtegetnek a barlangok. Amikor elsőként jutsz be egy járatba, amikor magával ragad a teljes sötétség, a béke, a nyugalom és a felfedezés mindent elsöprő érzése, amikor egy új barlangot vagy egy új járatot találsz –akkor érted meg igazán.”

Rajko barlangbanA barlangász klubjában az évek során Rajko elnök, titkár, gazdasági vezető, kutatás- és túravezető volt. Egyszóval ő volt a klub motorja akár a barlangokkal kapcsolatos munkában vagy a saját barlangjának tekintett Huda luknja-ban. Számos barlangász expedíciót szervezett és vezetett más országokba is, köztük Horvátországba, Bosznia-Hercegovinába, Montenegróba, Macedoniába, Szerbiába, Bulgáriába, Franciaországba és Olaszországba. A szlovéniai függetlenségi harcokban is aktívan részt vett, amikor a Huda luknja-i hegyszorost védte.

Az évek alatt Rajko bőséges tudást halmozott fel és sokféle barlangász pozíciót töltött be. Ennek során volt barlangász, barlangi mentő, mentő csoport vezető, akció vezető, barlangász és barlangi mentő oktató. A Barlangi Mentőszolgálatnál eltöltött évei alatt tagja volt a Szlovén Barlangász Szövetség elnökségének és nyolc évig a Barlangi Mentőszolgálat gazdasági vezetői posztját töltötte be. 2010 óta ő volt a Szlovén Barlang Mentőszolgálat elnöke.

RajkoMiután másodszor is elnöknek választották, azt mondta: “Bízva abban, hogy jó munkát végzek, kész vagyok folytatni ezt a munkát. Az eredmények sok területen megfigyelhetők és a felénk megnyilvánuló bizalom mind a Barlangi Mentőszolgálat vezetésének, mind a barlangi mentőknek szól. Tudatában vagyunk, hogy a Szolgálat minden karsztkutató számára fontos és annak, hogy munkánk hatással van az ő tevékenységükre.” Rajko számos mentőakcióban és a gyakorlatok nagy részén részt vett úgy Szlovéniában, mint külföldön. Egyike volt a Szlovén Polgárivédelmi Hatóság és a Barlangi Mentőszolgálat oktatói által a Dél-kelet Európai Katasztrófa Felkészülési és Megelőzési Kezdeményezés keretei között megvalósult nemzetközi barlangi mentőgyakorlatok kezdeményezőinek és szervezőinek.

OktatásonSzámos barlangászt és barlangi mentőt oktatott mind a klubjában, mind a Barlangi Mentőszolgálatban kezdőktől a barlangi mentő oktatókig. Vezetése alatt számos megoldhatatlannak tűnő barlangi mentő feladatot sikerült megoldani.

Lefordították és kiadták a Barlangi Mentés Kézikönyvét, legális keretek között oktatják a barlangi mentőket a szűkületek robbantásos tágítására, nagy csoport barlangi mentőt a sürgősségi sebesült ellátásra és eredményesen lebonyolították az Európai Unió által támogatott Proteus projektet, amely megerősítette a Barlangi Mentőszolgálat nemzetközi helyzetét, különösen a volt Jugoszláv köztársaságokban.

Rajko fáradozásai számos Hazai és külföldi elismerésben részesültek. Számára a legértékesebbek a Szlovén Barlangász Szövetség Arany Embléma díja (2006), a bronz fokozat (2002, 2004), az ezüst fokozat (2008) és a Polgári Védelem Arany Embléma díja (2012), valamint a szerbiai és montenegrói barlangi mentőszolgálatok támogatásának és fejlesztésének elismerése volt.

Rajko soha nem fogyott ki a jövőre vonatkozó tervekből és ötletekből. Sajnos ezeket már nem tudta megvalósítani, ahogy a Molička peč feltárását sem tudta befejezni.

Rajč egy igazi vezető, nevelő, példakép, munkatárs és jóbarát volt.


Ljubljana, 2013. november 6.
Szlovén Barlangi Mentőszolgálat
(fordította: Hegedűs Gyula)

 

 

Nemzetközi Barlangimentő Gyakorlat a Morva-karszton

Írta: Kunisch Péter.

Idén, a csehországi Morva-karszt adott otthont a „Visegrádi négyek” nemzetközi barlangimentő gyakorlatának. A november elseje és harmadika között lezajlott összejövetelen a négy országból ötvenöt fő vett részt: a Cseh Barlangi Mentőszolgálat 24 fő, Cseh Tűzoltóság 6 fő, Szlovák Hegyimentő Szolgálat 4 fő, Lengyel Hegyimentő Szolgálat 4 fő, Magyar Barlangi Mentőszolgálat 7 fő.

Szakmai konzultációA közös gyakorlat és az elméleti előadások, bemutatók célkitűzése a sérült „hőkomfortjának” biztosítása, optimalizálása. A hypothermiára utaló jelek felismerése, az állapotot előidéző külső hatások megszüntetése, a mentési folyamat alatt a sérült védelme a kihüléssel szemben.

Minden résztvevő ország bemutatta az általa alkalmazott technikákat a sérült kihülésének meggátolására.

A lényegi különbségek a résztvevő országok barlangjainak hőmérsékleti viszonyaiból fakadtak, mind a Szlovák, mind a lengyelországi barlangok klimatikus viszonyai, mind pedig magas-hegyi elhelyezkedésük, sokkal nagyobb figyelmet igényel a sérült hőkomfortjának biztosítására, mint például a kedvezőbb hazai viszonyok.

BarlangbanAz általuk alkalmazott izolációs sátrak és fűtési technikáik leginkább a hazai expedíciók háza táján kaphatnak megkülönböztetett figyelmet. Azonban nem elhanyagolható az alkalmazási lehetőségük egy komplexebb, komolyabb sérüléssel járó barlangi baleset, esetleg egy elhúzódó téli felszíni mentés esetén.

Szombaton közös gyakorlatot tartottunk a Skleněné dómy barlangban. Az áldozat -130m–es mélységben szenvedett lábszár, illetve alkar sérüléseket. A sérült ellátása után a négy barlangi mentőszolgálat a cseh tűzoltókkal közösen hozta felszínre a sérültet. Az akciót közösen kiértékeltük és megállapítást nyert, hogy az egységes mentési technikáknak köszönhetően a különböző országok mentőcsapatai gördülékenyen és hatékonyan tudtak együtt dolgozni. A kommunikációs problémák pedig könnyedén áthidalhatóak.

A gyakorlat résztvevőinek véleménye megegyezett abban, hogy a tréningeket folytatni kell, a közös gyakorlatok fontosak a sikeres együttműködés biztosításának alapfeltételei.

Vasárnap a résztvevők a Macoha-szakadékba ereszkedhettek alá.

(fotók: Kunisch Péter)

 

 

Tragédia a Rám-szakadékban

Írta: Hegedűs András.

Csörög a telefon, riasztás! Valaki segítségre szorul. Nehéz terepen, barlangban, sziklán, szurdokban, valahol a világ végén. Öv csattan, összehúzódnak a bakancson a szemek, vinnyogva szalad a zippzár a kabáton. Sisak, lámpa, felszerelés csörren. Más minden csendes, nincsenek szavak, mindenki tudja a dolgát, nincs kérdés. Valaki bajban van, megyünk SEGÍTENI. Segíteni egy embertársunkon, aki bajban van... A legszebb dolgok egyike a világon... Vannak, vagyunk, akik életünket erre tettük fel, hogy segítsünk másokon. Télen a fagyban, szép tavaszban, napsütésben, múló őszben...

Ma egy társunkat veszítettük el, aki velünk indult el segíteni, oda, ahol valaki bajba került. Egy társunkat, aki segíteni indult bajbajutott embertársán.

Este hét óra körül kaptuk a riasztást, hogy a Dömös közelében húzódó Rám-szakadékban baleset történt egy túrázóval, a tűzoltók megkezdték a mentést, miközben az egyikük megsérült. Többször vonultunk erre a helyszínre már korábban is. Most 21 fővel indulunk a helyszínre: barlangi mentők, kiegészülve a Gerecse Barlangkutató Csoport néhány tagjával. Az Országos Mentőszolgálat csillaghegyi mentőállomásának autója segít minket és a felszerelést megkülönböztetett jelzéssel száguldani a Dunakanyarba. Szentendre után kapjuk a lesújtó hírt a helyszínről: a balesetet szenvedett tűzoltó lezuhant, és életét vesztette. A helyszínen lévő mentők próbálták újraéleszteni, sikertelenül...

Egy társunk, aki segíteni indult el...

Indul a sérült szállítása

Patak felett a szurdokban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sérült turistát a mentők ellátták, rögzítették vákummatracban. Gerincágyon elkezdték szállítani lefelé. Megérkezéskor a gerincágyból átfektettük a speciális hordágyunkba, és a tűzoltókkal közösen szállítjuk lefelé. Valahogy könnyű ez most... Nem ez a nehéz... Elég rövid idő alatt leérünk a szurdok alsó részéhez, itt már lankásabb a terep. Átfektetjük a mentőbe, leülünk a tűz köré, a neheze most jön...

A mentőcsapatA szurdok alsó kijáratánál

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érkeznek a helyszínelők, fel kell őket kísérni a völgybe. A völgybe, melyet úgy szeretünk, ami a természet egy csodálatos helyszíne szívünkben. Most a völgy sötét és komor. Néha a szél felkavarja a faleveleket, egyébként sötét és csend honol, csak a patak csordogálása jelzi, hogy nem állt meg az idő.

Egy társunk, aki segíteni indult el, már nem jön vissza a völgyben, nekünk kell lehozni. Hajnali kettő óra tájban végeznek a helyszínelők, egy percre elalszanak a lámpák, lekerülnek a fejekről a sisakok és sötétbe borul a Rám-szakadék, egy néma percre... Elindulunk lefelé a társunkkal, a barlangi mentők és a tűzoltók. Visszük - a letöréseknél, patakban néha kézről-kézre adjuk a hordágyat előre. Hosszú ez az út lefelé, magunk mögött hagyjuk a szakadék néma völgyét...

Fél négy körül az éjszaka csendjét sziréna szakítja meg, mely utoljára szól elhunyt társunknak. Aki segíteni indult el...

Az Esztergomi Tűzoltóság előtt ma este gyertyagyújtással emlékezenk kollégái, barátai.  Nyugodjék békében.

Az RTL Klub adása az esetről ide kattintva, illetve ide kattintva érhető el.

(fotók: Kovács Márton)

 

Lábszártörés a Holdvilág-árokban

Írta: Hegedűs András.

2013. október 05-én 9 óra 50 perckor az Országos Mentőszolgálat mentésirányítója telefonon segítséget kért Adamkó Péter BMSZ riasztásvezetőtől, miszerint a Pilis-hegységben, Csobánka település határában a Holdvilág-árok felső részénél egy hölgy lábsérülést szenvedett.

Hordágyban a sérült hölgy

 A Holdvilág-árok a Pilis egyik sziklafalakkal határolt, mély szurdokvölgye. Felső szakaszán a közlekedést egy kb. tíz méter magas, függőleges letörés nehezíti, melyen egy vaslétrán lehet átjutni. A szurdok hossza majdnem két kilométer, a völgytalpon húzódó turistaúton való közlekedést több helyen kidőlt fák, legurult sziklatömbök teszik izgalmasabbá.

Személyautóval a szurdok alját lehet csak megközelíteni, a tetejéhez csak erdei dózerút vezet. A gyönyörű napsütéses őszi időjárás miatt még a szokásosnál is több kiránduló indult ma útnak.


Adamkó Péter azonnal kiadta a riasztást a barlangi mentőszolgálat tagjai felé, negyed órán belül már gyülekezett a kis csapat a bázison. A raktárból hordágyat, készenléti zsákot kötelekkel, csigákkal és szerszámokat vittünk magunkkal, és egy terepjáróval, valamint az OMSZ mentőautójával elindultunk a helyszínre. A közeli Pomázon és Leányfalun lakó barlangi mentők egyenesen a Holdvilág-árokba mentek. Az OMSZ mentésirányítója elmondta, hogy a sérült állítólag a létra felett van, valamint adott egy GPS koordinátát, melyet a helyszínről diktáltak be neki. A koordináta nem a megszokott formátumban volt, ennek ellenére sikerült értelmezni, és a jelzett hely ténylegesen a felső szakaszra, a létrától mintegy kétszáz méterre volt.


Amikor a Pomázról induló barlangi mentők odaértek, elindultak gyalogosan fel a Holdvilág-árokban, és tizenegy óra előtt nem sokkal felértek a helyszínre. A terepjáróval viszont a volt Csikóváraljai-menedékház felől indultunk útnak, ahonnan az említett erdei dózerúton fel lehetett jutni a szurdokvölgy felső végéhez. Itt fent parkoltunk le, innen a többiek mindössze pár száz méterre voltak. Egyértelműen látszott, hogy ide kell szállítanunk a terepjáróhoz a sérültet, lefelé több mint másfél kilométer szállítás lett volna a mentőautóig a völgytalpon. Az időközben alulról felérkező mentők a sérült végtagot rögzítették, majd a speciális barlangi mentő hordágyba fektettük a hölgyet – kiről kiderült, hogy valószínűleg lábszártörést szenvedett a bokája felett.

Indulás a nehéz terepenA szurdok másik oldalán felfelé indulunk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A terep először igen meredek lejtő, majd emelkedő volt, ezeken a részeken kötélbiztosítás mellett szállítottuk a sérültet. Az utolsó kétszáz méter már kényelmesebb turistaúton vezetett. Alig fél óra alatt sikerült a nehéz terepen megoldani a hordágytranszportot, innen már a terepjáróval szállítottuk le a mentőautóhoz a betegünket, majd 13 órakor adtuk át őt az Országos Mentőszolgálatnak.


A mentés a körülményekhez képest gyorsan lezajlott, 13 fő barlangi mentő, valamint az OMSZ négy munkatársa vett részt benne. A mentés során a helyszín meghatározásához, megközelítéséhez a www.turistautak.hu és a www.openmaps.eu térképeit használtuk a GPS készülékeinken. A helyszín IDE illetve IDE kattintva látható.

A mentőcsapat

A fotókat Adamkó Péter készítette.

 

Támogatóink