A Magyar Hírlap oldalain megjelent beszámolók a Rákóczi-barlangban történt balesetről és a mentésről

Írta: Hegedűs András.

magyarhirlaplogo

 

 Barlangi búvárt mentenek Bódvarákón - 2002. január 27.

Szombat este óta várja egy bódvarákói sziklaüregben egy 26 esztendős barlangi búvár, hogy kimentsék szorult helyzetéből. A kutatóval folyamatosan tartják a hangkapcsolatot, de tartózkodási helyét még nem sikerült beazonosítani. Két búvár 150 méter hosszú oxigéntömlőt próbál eljuttatni az Esztramos-barlangban rekedt társához. A bányamentők a szikla átvágását fontolgatják, hogy közelebb kerüljenek a szerencsétlenül járt barlangi búvárhoz.

A fiatalember oktatóként vett részt az - Aggteleki Nemzeti Park területén található - bódvarákói Esztramos-barlang egyik ismeretlen részének feltárásán. A víz alatti cseppkőbarlang kutatása közben feltehetően elszakadt a biztosítókötele, de sikeresen eljutott egy olyan sziklahasadékba, ahol levegőt kap. Hangja rosszul érthetően, de eljut a mentőalakulatokhoz, s annyi kiderült, hogy a körülményekhez képest jól van, türelmesen várja kiszabadítását. Felkutatásában a Magyar barlangi Mentőszolgálat, a Hajdú-Bihar megyei katasztrófavédelmisek és a Miskolci Speciális Mentők mellett Szlovákiából érkezett mentőegység is részt vesz. A gondot az okozza, hogy a búvár tartózkodási helyét még nem sikerült pontosan beazonosítani.

Hasadékban rekedt a barlangi búvár - 2002. január 28. - (Nyomtatott MH cikk)

Már csak kiáltozásának gyenge visszhangjait lehet hallani annak a magyar búvárnak, aki szombat este a bódvarákói Esztramos-barlangban rekedt. A férfi három társával indult a korábban bányaként funkcionáló barlang feltérképezésére, ám a kutatókat egymáshoz rögzítő biztosítókábel elszakadt, és a kavarodásban a férfi eltévedt és egy hasadékba szorult. A vasárnap este már huszonnégy órája tartó mentőakcióba külföldi búvárok is bekapcsolódtak.

Három társával a bódvarákói Esztramos-barlang feltérképezésére indult szombat este az a magyar búvár, aki az akció végén a föld alatt rekedt, és lapzártánkkor már huszonnégy órája nem találják. A békaembereket egymáshoz kapcsoló biztosítókábel elszakadt, ezután három szakembernek sikerült megtalálni a barlangból kivezető utat, ám a szerencsétlenül járt negyedik társuk a kavarodásban rossz üregen át indult el felfelé, és egy hasadékba szorult.

A mentést az nehezíti leginkább, hogy az Esztramos-barlangról, ami korábban bányaként funkcionált, semmilyen információ nem áll a hatóságok rendelkezésére, mivel a két pécsi és két budapesti fiatalember éppen a járatok feltárása, feltérképezése miatt merült alá. A barlangi Mentőbúvárok egyelőre nem találják a bajba jutott férfit, hangja csak távolról, gyengén visszhangzik a fénytelen, hideg járatokban. Szavaiból mindössze annyit sikerült kivenni, hogy a körülményekhez képest jól van, és türelmesen várja a segítséget. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőrkapitányság egy 150 méter hosszú kábelt igyekszik lejuttatni a hasadékba egy mentőbúvár segítségével, hogy így pumpáljanak oxigént a barlangba. A szakemberek végig rádiókapcsolatban maradhatnak a mentésre induló békaemberrel, aki mindig tájékoztatja a felszínen maradtakat aktuális helyzetéről, ők pedig a kiáltozás alapján navigálhatják a kábelt. A megyei rendőrkapitányság sajtószolgálata arról tájékoztatta a Magyar Hírlapot, hogy éjszaka egy hőlégfúvó berendezés segítségével próbálják majd melegen tartani a férfit rejtő szűk járatokat.

A Mancs kutya tevékenysége nyomán híressé váló Miskolci Speciális Mentők jelen pillanatban is a helyszínen tartózkodnak, noha a mentésben nem vesznek részt. Egyikük elmondta: a barlangi búvárkodás ennek a vízi sportnak a csúcsa, ilyen helyekre csak sokéves tapasztalattal merészkedhetnek az összeszokott búvárcsapatok. - Ilyen balesetek ritkán fordulnak elő az országban - nyilatkozta lapunknak Dobson Tibor, az Országos Katasztrófavédelmi Szolgálat szóvivője. A barlangi búvárkodás idénysport, szerelmesei tavasztól őszig merülnek alá a sötét, hideg vizű járatokba, hogy tanulmányozzák a föld alatti világ szépségeit. Információink szerint nemcsak az összes magyar mentőszervezet kíséri figyelemmel a mentés alakulását, de Szlovákiából is érkeztek búvárok, hogy segédkezzenek a mentésben.

Erdélyi Péter

Mentés az Esztramos gyomrából (a nap témája) - 2002. január 28.

Harmadik napja a barlang fogságában a fiatal búvár. Még bírja. Elgyötört, fáradt búvármentők. Robbantásban, víztisztító anyagban bíznak. Folyamatosan kutatnak, és nem adják fel. A mentés bármelyik pillanatban eredményt hozhat, de eltarthat újabb hosszú órákig is.

magyarhirlap1Az a szó, hogy fáradság, kevés ide. Mérhetetlenül elgyötört mindenki, de egyúttal mérhetetlenül bizakodó. A tekintetekből egyértelmesíthető: az nem lehet, hogy az a 26 éves srác lent maradjon! Fel kell hozni, fel kell jönnie!

Bódvarákó. A térképen csak egy kis pont, a magyar-szlovák határ közelében, pár kilométerre a tornanádaskai közúti határátkelőtől. Az út mentén magasodó, meredek, sziklafalakkal tagolt hegy az Esztramos. Az ennek gyomrában található, a nagyközönség által soha nem látott, ugyanakkor páratlan szépsége barlangrendszerben rekedt szombaton Zsolt, a 26 éves budapesti kutatóbúvár, barlangász.

Társa, Zoltán meséli: jöttek már kifelé a barlangi tóból, hátrapillantott, és nem látta Zsoltot. Eltent mellőle. Ő kiúszott, értesítette a csapat többi tagját, akik lemerültek, de ők sem találták a rendkívül zavaros vízben. A biztosítókötél is elszakadt. Szerencse a bajban, hogy Zsolt ki tudott kapaszkodni egy olyan párkányra, ahol van levegő, és ahonnan hangos szóval tudatta: megvan, él, vár.

Vár! Negyvenvalahány óra magányban, bizakodva: jönnek, mentenek, megmentenek! Negyvenvalahány óra sötétben, hidegben, vízben, étlen. Szomjan nem, mert víz, az vanÉ! A barlangban. A társaság kutatni, feltárni érkezett a helyszínre. Zsolt is ezt tette. Leereszkedett, alámerült, keresett, kutatott. Társai mondják: nem először. Ha nem is tapasztalt, de nem kezdő. Tudja, mit kell tenni, ha szorult helyzetbe kerül.

Mindenki egyért!

Zsoltot menteni sokan jöttek ide. Száznál is többen. A hír hallatán, hogy a mélyben rekedt, elindultak a miskolci, a budapesti, a pécsi barlangi mentők, jöttek bányamentők a lyukói bányaüzemből, érkeztek csapatok Prágából, Pozsonyból, Rozsnyóból, és együttérző, segítő telefonok szinte mindenünnen. A barlangászok, a barlangi búvárok társasága nagyon összetartó, itt nem pusztába kiáltott szó: egy mindenkiért, mindenki egyért!

Amikor a 26 éves kutatóbúvár, barlangász alámerült, szombat volt, este hat óra tájt. Negyven-egynéhány óra elteltével még senki sem tudja pontosan, hol van, hol lehet. Zsolt folyamatosan kommunikál a mentésére indulókkal, de a sziklafal, a víz csaló. Messze viszi, közel hozza, eltéríti a hangot. És a fiatalember tulajdonképpen azt sem sejti: merre van mentőitől. Hétfőn délután már igen fáradt volt. Érezni lehetett ezt elcsukló hangján, amely egyre halkabbá vált, ám tartotta magát.
Virág Tamás alezredes, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság edelényi irodájának vezetője hétfőn délután megjegyezte a mentés esélyeiről: olyan, mintha tet keresnének a kazalban.

Bármelyik pillanatban rálelhetünk a fiatalemberre, de akár hosszú órák is eltelhetnek addig, míg megtaláljuk.

Az eddigi balesetek szerencsésen végződtek

A búvárok félóránként váltják egymást, tudják, ott köröznek a közelben, de a felkavart, zavaros vízben fél-egy méterig sem látni. Tapogatóznak, keresik azt a rést, azt a hasadékot, ahová Zsolt szombat este beúszott, amit visszafelé nem talált, és amit a mentők sem találnak. A hely nagyon szek, egy, legfeljebb két búvár lehet lent egyidejeleg, több olyan rész is van, ahová palackkal a hátukon be sem férnek a mentők.

A barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesületének titkára, Szabó Tamás arról fogadkozik, mindent megpróbálnak, addig innen nem megy el senki, míg meg nem találják a srácot. Azt nem mondta, hogy élve vagy halva.

A mentők hétfőn délután - miközben jószerivel egy percre sem hagyták abba a kutatást, a keresést, a sziklafal vájását, hogy egy mentővágatot hajtsanak - egy olyan különleges vegyianyag-szállítmányt kaptak, amelynek segítségével a zavaros víz ülepíthető. Ám ez az eljárás is csak előzetes próbálkozások után használható majd. A mélyben tovább folyik a munka, a búvárok merülnek és kutatnak, a víz fölötti részen a mentőcsapatok légkalapácsokkal, minirobbantásokkal tágítják azt a hasadékot, ahonnan sejtésük szerint elérhetik társukat. Arról is folyik a tanácskozás, hogy mennyire kockázatos egy komolyabb robbantás, amivel a mentők útjában álló sziklafal eltávolítható.

A barlang bejáratánál mentő várakozik, hatvan kilométerre innen, Miskolcon helikopter - bevetésre készen.

Az Esztramosban régen volt baleset. A Bükkben az elmúlt hónapokban többször is. Szerencsés, mindannyiszor.

Itt és most mindenki abban bízik: nem lesz ez másképp ezúttal sem.

Fél óra mentőmerülés, több óra pihenés

A mentés rendkívül kimerítő, egy félórás merülés után több óra pihenésre van szüksége a kollégáknak, hogy folytathassák a munkát - magyarázta lapunknak Adamko Péter riasztásvezető. Nehezíti a keresést, hogy a barlangban lévő víztömeg álló- és nem folyóvíz, ezért minden merüléskor egyre zavarosabb lesz. A riasztásvezető szerint az Esztramosnál merülő búvároknak megvolt a megfelelő engedélyük és képesítésük, nincs tudomása róla, hogy korábban bármilyen baleset történt volna a járatokban. Salamon Gábor, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója lapunk kérdésére elmondta, nagyon kevés halálos kimenetele baleset történt a barlangrendszerekben. Eddig egy búvár-, és egy barlangászbaleset volt, mindkettő a 60-as években. Az effajta szerencsétlenségnek szerinte csak fatális emberi mulasztás lehet az oka. Salamon Gábor hozzátette, minden merülés alkalmával van egy merülésvezető, aki az egész akcióért felelős. A vezetőnek megfelelő képesítéssel kell rendelkeznie. Az engedély kiadásakor figyelembe veszik az ő tapasztalatait, és azt, hogy természetvédelmi szempontból mennyire megbízható.

A barlangi mélyre szállás szabályai

magyarhirlap2A barlangi merülésnek kemények a követelményei - meséli Medek Miklós búvároktató. Egy föld alatti üregből nem lehet csak úgy a felszínre emelkedni, a barlangok járatai olyan szekek, hogy gyakran csak egy búvár hatolhat be bizonyos hasadékokba. A merüléseknél egy fő mindig a felszínen marad, hogy kapcsolatot tartson a békaemberekkel, és hogyha valamelyikük nem tér vissza, azonnal értesítse a hatóságokat, és lehetőség szerint megkezdje a mentést. Az ilyen túrákra a búvárok mindig extra levegővel indulnak, és biztosítókábel rögzíti őket egymáshoz, illetve a barlang kijáratához. Ugyan a kábel speciális, nagy szakítószilárdságú anyagból készült, de elképzelhető, hogy a sziklák éles, gyakran csipkézett pereme mégis elszakítja.

A most csapdába esett 26 éves budapesti férfi a lehető legokosabban cselekedett, amikor a kábel elszakadása után egy olyan üreget keresett, amiben volt levegő, így neki most "csak" a tizenkét fokos víz miatt kell aggódnia - vélekedik Medek Miklós. Ilyen hőmérsékleten még a barlangi búvár neoprén ruhája sem véd a hipotermia (kihülés) ellen, a hideg víz olyan sok hőt von el a szervezettől, melynek pótlása táplálék hiányában szinte lehetetlen. A barlangi búvárok egészségügyi csomagját épp az ilyen helyzetekre tervezték, ez tartalmaz a kihelés ellen használható izolációs fóliát, némi csokoládét és fájdalomcsillapítót is.

Szerkesztette: Szarka Klára
Közreműködött: Erdélyi Péter, Dreissiger Ágnes, Illésy Sándor

Megtalálták az eltűnt barlangászt - 2002. január 29. - MHO/MH

Kedden a mentőbúvároknak sikerült nyomára bukkanniuk a majd' három napja eltűnt barlangásznak. Bár kimenteni még nem sikerült a fiatalembert, állapota kielégítőnek mondható.

Czakó László mentőbúvárnak sikerült eljutnia a barlang üregében rekedt fiatalemberhez. A kedd reggeli sikeres felkutatást követően először élelmet akarnak eljuttatni a bentrekedt barlangásznak. Maga a mentés valószínűleg csak az esti órákban fog megtörténni.

Az élet értéke (MH-álláspont) - 2002. január 30. - (Nyomtatott MH cikk)

A barlangi mentők tegnap Bódvarákón megmentették a világot. Már ha igaz a Jad Vasem gyönyörű mondata, hogy aki egy embert megment, a világot menti meg. Sajnos nem igaz, egy ember élete már rég nem a világ, tán sosem volt az. Átélni sem tudjuk igazán, mit jelent az értelmetlen vagy erőszakos halál, pontosabban: az átélésünk intenzitása épp fordítottan arányos a halottak számával és távolságával. Afrikai milliók, New York-i és afganisztáni ezrek, közel-keleti százak vagy a magyar megfagyottak haláláról érkező hírek özöne edzetté vagy közönyössé teszi az emberi lelket. És akkor jön a hír a mélyben rekedt fiatal barlangászról. S egy ország igazi, átélt aggódása, szolidaritása fordul felé. Ott ült szombat este óta elhagyatottan, egyedül vizes sziklabörtönében, és nem tudhatta, hogy minden újságolvasó, tévénéző, rádiózó ember személyesen izgul az ő életéért. De valamit mégis érezhetett, különben aligha bírhatta volna lelki erővel a több mint hetvenórás megpróbáltatást.

Vajon mi az oka ennek hihetetlenül igazságtalan,lélektani jelenségnek? Talán az, hogy egy konkrét sorsot könnyebb átélni-átérezni. Talán az, hogy volt remény. Végig volt remény. Ezt a reményt sok minden gyengítette - a zavaros víz, az áttekinthetetlen labirintus stb. -, és sok minden erősítette is: a fiatalember fölkészültsége, megfelelő ruházata és mentő bajtársainak szakértelme mellett lankadatlan kitartása és elszántsága.

S a korlátlan kommunikációs lehetőségek korában most arra is rádöbbenhettünk, hogy a virtuális mellett milyen fontosak az emberi érintkezés hagyományos formái. Hiszen a remény először akkor éledt föl, amikor a bajba jutott barlangász hangját meghallották a mentők, és az övék is eljutott hozzá. Még nagyobb bizakodásra adott okot, amikor a külső fény is beszüremkedett hozzá, s alighanem akkor nyugodott meg végképp a fiú, amikor barátja fizikai közelségébe ért, amikor kezet foghattak egymással.

A hírügynökség hírei mindig szikár tényközlő szövegek, nem szokás elérzékenyülni rajtuk. De amikor tegnap délután a sajtó sokat megért munkatársai elolvasták ezt a hírt, maguk is megrendültek: "Az Esztramos alatti Rákóczi-barlangban rekedt búvár megmentői fáradtak és boldogok. A hetven folyamatosan dolgozó barlangi mentő a bejáratnál könnyes szemmel ünnepelte a sikert."

Az ifjú barlangász, Szilágyi Zsolt meg van mentve. A világ nincs, de akik végigizgulták ezt a drámát, mostantól kicsivel jobban reménykedhetnek!

Még mindig a barlangban a búvár - 2002. január 30.

Rosszul mérték fel annak a sziklafalnak a vastagságát, amely a barlangban rekedt búvárt elválasztja a mentőcsapatoktól. Emiatt Szilágyi Zsoltot csak csütörtökön tudják kiszabadítani.

A szerencsétlenül járt búvároktató szombat este rekedt bódvarákói barlangbörtönében. Állapotán sokat javított, hogy folyamatosan mellette tartózkodik valaki, melegítőpárnákkal, meleg itallal, szőlőcukorral látják el, sőt már szilárd táplálékot is magához vezet. A kedd éjszakát egy szegedi búvárorvos töltötte mellette. A mentőcsapatok rosszul becsülték fel annak a sziklafalnak a vastagságát, amely Szilágyi Zsoltot elválasztja tőlük. A másfél méteresnek hitt falról a kutatófúrások során kiderült, hogy öt-hatméteres. Mivel a bontóbrigádok háromóránként egy métert tudnak előrehaladni, a szabadítás várható időpontja csütörtökra került át.  Felvetődött, hogy a víz alatti úton mentsék ki Szilágyi Zsoltot az Esztramos-barlangból. A szakértők azonban vitatják, hogy a négy nap alatt teljesen legyengült búvár fizikailag képes lenne-e erre a teljesítményre.  Egyelőre a búvár testi és lelki állapotának további javítása a cél, és közben a bontóbrigádok is haladnak tovább.

Kimentették a barlangászt - 2002. január 31.

Csütörtök délelőtt sikerült áttörni annak az üregnek a falát, melyben a több mint öt napja veszteglő búvár tartózkodott. Délután, valamivel öt óra előtt pedig már sikerült kimenteni Szilágyi Zsoltot a hatodik napja tartó fogságból.

Délelőtt már sikerült lyukat ütniük a mentőknek annak az üregnek a falán, melyben a fiatal barlangász vesztegelt.

A Rákóczi-barlang foglyát délután, valamivel öt óra előtt sikerült a felszínre hozni. A hatodik napja a barlanban rekedt fiatalembert miskolci megyei kórház központi intenzív osztályára szállították.

Kórházban a kimentett búvár 2002. február 1. - (Nyomtatott MH cikk)

Több száz szakember ötnapos, szinte emberfeletti erőfeszítése után csütörtökön késő délután sikerült a felszínre hozni a 26 éves Szilágyi Zsoltot, aki egy alig több mint egy négyzetméter alapterületű és két és fél méter magas sziklaüregben várta megmentőit. A kutatóbúvár az elmúlt hét szombatján rekedt az Esztramos-hegy Rákóczi-barlangjába. Kedden délben már megtalálták, ám kockázatosnak ítélték a vízen keresztül vezető utat. Ezért a mintegy tíz méter vastag sziklafalba fúrtak járatot, s ezen keresztül hozták a felszínre.

magyarhirlap3A barlangi mentőcsapatok délután 4 óra 55 perckor felszínre hozták Szilágyi Zsolt 26 éves kutatóbúvárt, aki pontosan öt napon át volt foglya az Esztramos-hegy alatti Rákóczi-barlang üregének. A fiatalembert a miskolci megyei kórház központi intenzív osztályára szállították. A bajbajutott kimentésén dolgozó csapatok délelőtt 11 óra 40 perckor törték át azt a falat, amely elválasztotta tőlük társukat, aki a víz alatti üregbe az általa fölfedezett hasadékon került be szombaton este. Kedden déli 12 óra előtt találtak rá a búvárok. Szóba került víz alatti kimentése, de ezt a fiatalember legyengült egészségi állapota miatt kockázatosnak találták. Ezért a barlangban a sziklafalon át fúrták ki a hozzá vezető járatot.

A kőzet áttörése után a résen keresztül hozták ki a speciális hordágyra erősített Szilágyi Zsoltot, akinek kimentésén csaknem száz barlangi mentő dolgozott az utóbbi napokban.

Mádl Ferenc köztársasági elnök csütörtökön közleményben fejezte ki örömét amiatt, hogy sikerült felszínre hozni a kutatóbúvárt, és köszönetét a mentésben közreműködőknek.

Egyelőre nem tudni, mely állami szervezetek fogják viselni a bodvarákói barlangban rekedt fiatalember mentésének több millió forintos költségeit. Tardy János, a Természetvédelmi Hivatal vezetője szerint évek óta rendezetlen a helyzet az ilyen és ehhez hasonló esetek körül. A bodvarákói szerencsétlenség a helyettes államtitkár szerint számos, évek óta meglévő problémára mutatott rá. Tardi hangsúlyozta: minden, a mentésben részt vevő szervezet számíthat a környezetvédelmi tárca támogatására, az azonban kérdéses még, hogy mekkora kiadásokkal kell majd számolni. A helyettes államtitkár elmondta továbbá, hogy a mentés befejeztével kezdeményezni fogja a kérdés rendezését. Az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóhelyettese, Szentgyörgyi Péter az MH kérdésére elmondta, hogy a baleset a nemzeti parknak idáig nagyjából egymillió forintjába került. A nemzeti park munkatársai biztosítják ugyanis helyszínt, folyamatos használatban van öt-hat autójuk is, valamint azt a speciális anyagot is a nemzeti park vásárolta meg, amelyet a vízbe engedtek, hogy könnyítsék a mentési munkálatokat.

Deák László, a QBE Atlasz Biztosító munkatársa lapunk kérdésére elmondta: a magyar barlangászok köthetnek ugyan biztosítást hazai túráikra, a tapasztalatok szerint azonban inkább külföldi expedíciók alkalmával francia, osztrák társaságok szolgálatait veszik igénybe. Értesüléseink szerint a honi biztosítók olyan biztosításokat ajánlanak, amelyek személyi sérülés után fizetnek, ám a mentési munkálatok költségeit egyik esetben sem finanszírozzák.

Sokat javult a barlangi búvár állapota 2002. február 2. (Nyomtatott MH cikk)

A jövő héten kiengedik a kórházból Szilágyi Zsoltot, akinek az orvosok szerint javult az állapota. Jelentős sérülései nincsenek, jelenleg infúziót kap, kimerültsége miatt pedig sok pihenésre van szüksége.

Javult Szilágyi Zsolt állapota, ám információink szerint a fiatal búvár a hétvégére még biztosan a miskolci megyei kórházban marad. A pénteki sajtóközlemény szerint az eddigi vizsgálatok tapasztalatai alapján komolyabb vizsgálatok nem indokoltak. A kórház sajtóosztályán megerősítették, hogy a családtagok már bemehettek a fiatalemberhez, sőt felesége a kórházi tartózkodás alatt végig mellette kíván maradni. Mint megtudtuk, a délelőtt folyamán már több tévés riporter is felkereshette őt kórtermében.

Ökrös Ilona kezelőorvos lapunknak elmondta: Zsolt már megfelelő állapotban van, azonban a hazatérésre még néhány napot várni kell. Az orvos elmondása szerint a fiatalember egyelőre cukros infúziót kap, sok folyadékot iszik, valamint a szervezetéből hiányzó ionokat pótolják. A doktornő elmondta továbbá, hogy amikor a búvárt bevitték a kórházba, az ilyenkor szokásos kiszáradás jeleit észlelték nála, ezek a bántalmak azonban már elmúltak. Szilágyi Zsolt fagyási sérülést nem szenvedett, a keringése pedig pénteken már normálisan működött.

A helyzet értékelésére tegnap a Környezetvédelmi Minisztériumban (KÖM) Tardy János, a Természetvédelmi Hivatalt felügyelő helyettes államtitkár és a mentési munkálatok vezetői vállalkoztak. A felmerülő költségekről Tardy továbbra sem tudott részletekkel szolgálni, ráadásul még nem is tisztázott, hogy mely szervezeteknek milyen szerepet kell vállalniuk az ilyen esetek után. Elmondása szerint a helyi asszonyok bablevesétől a helikopterek bevetéséig számos anyagi vonzata van a mentésnek, az érintett kormányzati szervek szerepét pedig tisztázni fogják a jövőben. A résztvevőktől elhangzott, hogy különböző szekciók alakultak, amelyek egy-egy speciális feladatot teljesítettek. Nagyobb robbantást azért nem lehetett végrehajtani, mert a kőzet a korábbi munkálatok miatt instabil volt. Elhangzott továbbá: rendkívüli dicséret illet mindenkit, aki a munkálatokban részt vett, hiszen nagyjából száz-százötven ember példátlan összefogására került sor a mentés folyamán, ráadásul az elhangzottak szerint mindenki társadalmi munkában vett részt az akcióban. A szakemberek szerint a mentés nemzetközi összehasonlításban is példátlannak számít, hiszen ritka az olyan akció, melynek során egy barlangban szerencsétlenül járt búvárt sikerül élve kimenteni. Mint arról korábban beszámoltunk, a mentésben nemcsak magyar, hanem külföldi egységek is részt vettek.

Frei-riport a TV2-n

Közel egyéves szünet után Frei Tamás újra látható lesz a televízióban. Vasárnap este 8 órakor a TV2 az ismert televíziós személyiség magyar barlangi búvárokról készült riportját sugározza, a meghirdetett programtól eltérően.

A rendkívüli műsorváltozást a legutóbbi, szerencsés kimenetelű búvárkaland teszi aktuálissá. A riportfilm a mexikói Yucatán-félszigeten, a világ legveszélyesebb barlangrendszerében készült, ahol több magyar búvár dolgozik. Frei Tamás lapunknak elmondta, tárgyalásokat folytat a TV2 vezetőivel a Dossziéhoz hasonló riportsorozat beindításáról. Több részletkérdés még nem tisztázott, egyelőre a műsor gyakoriságáról, valamint időbeli tartamáról sincs egyezség. A lehetséges megállapodástól függetlenül a TV2 mégis érdemesnek találta a mostani riport sugárzását, Frei Tamás szerint ez egyértelmű jel a televíziós csatorna vezetőinek nyitottságára.

Fehér Balázs

További sajtóösszefoglalók


Támogatóink