118 óra a barlang fogságában

Írta: Adamkó Péter.

118 óra a barlang fogságában

 

 

Megjelent!

 

 

Adamkó Péter

Hegedűs Gyula

 118 óra a barlang fogságában

 

 

"... Müli a kútban várta Zsoltot. Körülbelül 20-30 mp-et várt, mert ennyit szoktak, a merülőtársnak ennyi idő után már oda kell érnie. Ha nem jön, akkor vissza kell menni érte. És Zsolt nem jött. Müli rákötötte az orsóján lévő kötelet a kútban lógó zsinórra és elindult Zsolttal szemben, be a barlangrész szájába. Mivel itt már harmadszor volt mozgás, kezdett felkavarodni a víz. A bejárat olyan 120 cm magas lehet és az uszonyozás miatt ekkor már alig volt látótávolság. Müli legnagyobb meglepetésére nem látta Zsoltot a járatban. Leoltotta a saját lámpáját, körülnézett a bejáratnál, hátha meglátja Zsolt fényeit, de nem látott semmit.Ekkor a csuklójára szíjazott computerre nézett és látta, hogy 25 perce kezdte meg a merülést. Eredetileg úgy volt megbeszélve, hogy a merülés ideje legfeljebb 25-30 perc, bár ez már eléggé szélsőségesen kifeszített időtartam. Most, amikor eltelt a 25 perc, a merülőbázison lévő Szabó Zolinak kezdett gyanússá válni a dolog. Föntről annyit látott, hogy Müli a 8-9 méter mélységben lévő kiszögellésnél a lámpájával körbenéz, majd visszafordul a I 3 méteren lévő bejárat felé. (igazából először ekkor kezdett aggódni, hogy valahogy elvesztette Zsoltot. Egyrészt csak az ő fényét látta, másrészt a feljövő buborékon is lehetett látni, hogy nem párban, hanem csak egyedül van. Felszólt a biztosító búvárnak, hogy készüljön, mert lehet, hogy történt valami.Müli - mivel mást nem tehetett - visszajött az Ördög sörözőjéből, lekötötte az orsóján lévő kötelet a kútban lógó zsinórról és 17:48-kor feljött a felszínre szólni a fiúknak: - Baj van! Nincs meg a Zsolt!Az első pár másodpercben még azt hitték, tréfál, de látva Müli arckifejezését nagyon hamar kapcsoltak, hogy komoly a dolog.A készülék már útban volt lefelé, és Levente, mint biztosító búvár, azonnal hozzákezdett a merülésre való felkészüléshez. Mülinek még bőven volt levegője, ezért addig, amíg Levente készülődött, visszament az Ördög sörözőjének bejáratához. Akkor a kútban még lehetett látni a bejáratot, bár már homályos volt a víz. Az előbbi módon rákötött a kútban lógó zsinórra és beúszott. Az járt a fejében, hogy ha ott veszítette el, akkor ott kell lennie. Zsoltnak, ha elhagyta a kötelet, abban az 5 méteres körzetben kell lennie és ott várnia. Elvileg találkoznia kellett volna vele. A mintegy 3-4 perces merülés után ismét felemelkedett és mondta, hogy nem találja sehol.Levente már a vízben volt és együtt merültek le. Mindenképpen szükség volt a két emberre úgy, hogy az egyik kint megáll a boltívnél, a másik pedig beúszik. A kinti ember fogja a kötelet, hogy ne húzódjon be a boltív sarkába, hogy ebből se legyen gond. Felváltva úsztak be olyan 4-5 m-t, nem többet, és visszafordultak. A víz egyre zavarosabb lett. A kútban lógó zsinór lelazult és az egésznek legalább a fele a víz felszínén tekergett. Ezt vagy Müli húzta el, amikor kijött a bejárattól, vagy Zsolt húzta be egy darabig. Háromszor mentek vissza, de nem találtak semmilyen Zsoltra utaló jelet. Ez számukra teljesen képtelenség volt, hiszen ki nem jött a járatból, de nem volt bent sem. Nem értették.Próbáltak bent hagyni egy lámpát, hátha Zsolt megtalálja, és ott marad. Közben tovább romlott a látótávolság. Erről a részről nem voltak annyira pontos információk, mint a barlang többi szakaszáról. Nincs róla térkép, és itt nem volt annyi merülés, hogy valaki jól ismerje.A harmadik merülésnél Müli jelezte, hogy ő kész, a palackja is kiürült, hiszen még azzal volt, amivel az eredeti merülést megkezdte. Már két órája volt a vízben, ami még a 6,5 mm-es neoprén ruhában is sok volt, és rettenetesen fázott.Ez alatt Kékesi Attila fölment szólni, hogy probléma van. Wengrin Pisti és José, akik az első kanyarban merültek, békésen töltögették a palackokat a felszínen. Egyszer csak látták kifelé rohanni Kékesi Attilát, aki azt kiabálta, hogy Zsolt nem jött vissza a merülésből. Először megdöbbentek. Végigfutott az agyukon, hogy mikor is mentek le merülni. Attila mondta, már ott tart a történet, hogy Levente visszament Mülivel, és elkezdték a keresést.A kompresszort azonnal leállították és teljes felszerelésükkel elindultak vissza, be a barlangba. Vitték a teli palackokat is, hogy legyen tartalék felszerelés. Soha nem tudni, hogy egy mentés meddig húzódik el, bár ekkor senki sem számított arra, hogy ez most ennyi ideig fog tartani. Mindenki úgy gondolta, egy órán belüÍ megoldódik.Amikor leértek, Müli és Levente még merült. A felső pódiumon Rikker Karcsi irányította a mentést, stopperrel mérte és figyelemmel kísérte a megbeszélt merülési időket, ami egyébként is szokásos..."   

A Táltos Kiadó gondozásában megjelent különleges, izgalmas és szép könyv a 2002. január 26-31. között az esztramosi Rákóczi-barlangban zajlott mentés hiteles történetét mutatja be.

 A 160 oldalas, 12 ábrával és 74 színes fényképpel illusztrált könyv egy olyan esemény naplószerűen pontos leírását olvashatjuk el, amire napokon keresztül figyelt az egész ország, sőt sokan külföldön is. A szerzők a Magyar Barlangi Mentőszolgálat tagjai, maguk is aktív részesei, irányítói voltak az eseményeknek. A könyv tárgyszerűen, mérnöki pontossággal és lebilincselően izgalmasan mutatja be a mentés környezetét, az Esztramos-hegyet és környékét, röviden összefoglalja a mentés helyszíne, a Rákóczi-barlang kutatás-történetét, szól a baleset előtti történésekről, magáról a balesetről, majd részletesen elmeséli az öt napig tartó mentés eseményeit az első riasztástól a sikeres befejezésig. 

A könyv a MagyarKarszt és Barlangkutató Társulat Titkárságán kedvezményes áron vásárolható meg 1500.- Ft-ért (bolti ára 1980.- Ft).

A mentésről részletesen ide kattintva olvashat

 

Támogatóink