A Borsod online hírei a Rákóczi-barlanban történt balesetről és mentésről

Írta: Hegedűs András.

Borsod Online logo

 

 

Alagutat vágtak a sziklaszarkofágon - 2002. január 29.

Hatvanhat órai sziklába zártság és egyedüllét után kedd délben rátaláltak a bódvarákói Rákóczi-barlangban rekedt búvárra.

Hatvanhat órai sziklába zártság és egyedüllét után kedden délben tizenkét órakor rátaláltak a búvárok a bódvarákói Rákóczi-barlang egyik kürtőjében rekedt társukra. A kihűlés határán lévő 27 éves fiatalember, Szilágyi Zsolt, újult erőre kapott, de a sziklafogság lapzártánkig még megmaradt.

A búvárcsapat kedden délelőtt alámerülő párosa, köztük Czakó László talált rá arra az üregre, ahol bajba jutott társuk két és fél napja étlen-szomjan várakozott a segítségre. László bemászott a kürtőbe és igyekezett életerőt önteni kollégájába. Az éltető meleget adó 30 fokosra melegített folyadékot műanyag ballonokban vitték be a víz alatt a többiek, amit aztán a megdermedt fiú búvárruhája alá öntögetett. Így adták vissza fokozatosan normális testhőmérsékletét. Meleg teát itattak Zsolttal és folyékony szőlőcukrot adtak neki. Amikor a felszínre jött búvár, a barlang bejáratánál elmondta a jó hírt, a jelenlévők örömujjongásba kezdtek.

Megkönnyebbültek a hozzátartozók és a mentésben résztvevők. A munka azonban továbbra sem állt meg, mert az a döntés született, hogy nem a víz alatt hozzák felszínre a bajba jutottat. A menekülés biztonságos útjának a sziklafalon készülő kisebb alagutat határozták meg.

Még mindig a barlangban - 2002. január 29.

Minden valószínűség szerint az éjszakát is a mélyben kell töltenie a Rákóczi barlangban rekedt búvárnak.

A kihűlés határán lévő 27 éves budapesti fiatalemberhez, Szilágyi Zsoltot az utolsó pillanatban érkezett meg a segítség. Czakó László bemászott hozzá az üregbe és megkezdte társa életerejének visszaadását. A barlang bejárata előtti sátorban és a faluban több kannányi vizet melegítettek fel, amit az üreghez vittek búrok segítségével. Az életet adó meleg folyadékot pedig folyamatosan öntötték a bajba jutott búvárruhája alá. Így adták vissza normális testhőmérsékletét. Teát és folyékony szőlőcukrot is itattak vele.

Alagutat vágnak

Bár Zsolt akár hat-nyolc perce alatt is a felszínre hozható lenne a víz alól, mégsem próbálkoztak meg ezzel a menekítési útvonallal. Túlságosan is nagynak ítélték meg a kockázatot. Attól tartottak, hogy a legyengült szervezet nem bírna ki egy újabb víz alatti stresszt, ami tizenöt méter vízoszlop alatt bekövetkezhetne. Inkább úgy döntöttek, hogy egyfajta menekülő járatot, alagutat vágnak. Ezt az üreget a sziklában található repedés mentén alakították ki fúrással és robbantással, ami összeköttetésben áll azzal az üreggel, melyben immár ketten tartózkodnak. Kedd este már mintegy öt-hat méteres vájatot sikerült mélyíteni a falon, de még nem érték el Zsoltot. A robbantásban magyar és cseh speciális felkészültségű szakemberek vettek részt. Kedden pedig katonai helikopteren a honvédség utászai is a helyszínre érkeztek és bekapcsolódtak az üregvágásba.

A felszínen közben folyamatos nyüzsgés volt. Közel százan végezték dolgukat, vagy éppen csak nézelődtek és várták az újabb fejleményeket.

Önzetlen segítség

Taródi Péter, a Magyar Barlangi Mentők vezetője (a mentés irányítója) nem sokkal Zsolt megtalálása után tartott rögtönzött sajtótájékoztatót a barlang bejárata előtt. Kemény munka és dicséretes összefogás eredményének minősítette a mentési munkát. Elmondta, hogy míg külföldön keményen felszámolják a mentési költséget, nálunk mindenki önzetlenül, anyagi érdek nélkül segít a bajba jutottnak. Arról is szót ejtett, hogy a kőzetben három óránként tudnak egy métert előrehaladni a szakemberek. Kora délután még néhány órára saccolta a kimenekítés határidejét, de a szikla nem adta meg magát kedd estig.

Zara Pál alezredes, a polgári védelem fővárosi parancsnokságának embere, Virág Tamás a területileg illetékes edelényi polgárvédelmi parancsnok, Stiegelmayer Sándor alezredes, a B.-A.-Z. Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetőhelyettese a mentés körülményeinek megteremtésén fáradozott. Sátrat, élelmet, aggregátort és a barlangi mentők által kért eszközöket biztosították. A föld alatti feladatok összehangolásával azonban már a barlangi mentők foglalkoztak.

A Miskolci Mentőszolgálat rohamkocsit és helikoptert küldött a helyszínre, de sötétedéskor a légi mentők visszarepültek miskolci bázishelyükre. A felszínrehozatal utáni betegellátásnak is különféle alternatívái vetődtek fel. Előbb a kazincbarcikai kórház jött szóba, végül a megyei kórházat jelölték meg a kezelésre szoruló búvár ellátási helyéül.

Meglepetés-zsemle

Az élelmezési sátorban Bodolai István bódvarákosi polgármester és munkatársai tevékenykedtek. Főzték a teát, kenték a szemlét, készítették a szendvicset, tálalták fel a meleg ételt. A velük történt beszélgetés során kiderült például az is, hogy a hídvégardói pék hat rekesz forró zsemlével lepte meg a válságtábor lakóit hétfőn este. Átadták a friss pékárut és csak ennyit mondtak: ezzel járulnak hozzá a bajba jutott mentéséhez. Kedd délután pedig Zsolt megtalálásnak hírére a szomszédos Bódvaszilasról jött át egy férfi, akinek a hátizsákjában az örömkoccintáshoz való demizson bor és szíverősítő lapult. Bodolai István egyébként felidézte azokat az időket, amikor még működött az Esztramos bánya, ahonnan főként vasércet, követ termeltek ki. Maga is itt kezdett el dolgozni tizennyolc évesen. A bánya területén és a barlangban azonban a nyolc éve történt bezárásáig nem történt nagyobb baleset. Az üres bányának most csupán annyi hozadéka lett, hogy az ország a búvárbaleset kapcsán megismerte Bódvarákos nevét.

Az apa megszólal

Amikor a megtalálást hírül hozó búvár a déli harangszóval a felszínre jött, megszólaltattuk Zsolt édesapját, Szilágyi Lászlót is, aki Zalaegerszeg mellett lakik. Elmondása szerint vasárnap Budapestre utazott és csupán háttérrádiózásként hallgatta a híreket. Először elsiklott a barlangi balesett mellett, majd estére érlelődött meg benne a tudat: a fiáról, Zsoltról van szó. Másik fiával azonnal a barlanghoz jöttek.

A boldogságban úszó apa elmondta, hogy mindvégig bízott Zsolt erejében, kitartó képességében. Fia évek óta búvárkodik, de még sosem érte komolyabb baj. Szerencsére most segítettek a társak. A mindenki egyért csapatmunka meghozta gyümölcsét és megmentették Zsoltot. Zsolt fivére sem irtózik a víztől, és részt vett már a Balaton átúszásában. Búvárkodásra azonban sosem gondolt.

Az Észak_magyarország lapzártakor kapott utolsó értesülés szerint a kimenekítésre szánt alagút fúrása robbantása még nem vezetett eredményre. Nagy valószínűséggel éjszaka még az üregben kell éjszakáznia Zsoltnak és a társaságában lévő segítőnek. A munka azonban éjjel is tovább folytatódik. Remélhetőleg ma már a szabad levegőn lesz Zsolt és átadhatják az orvosoknak.

Továbbra is a mélyben - 2002. január 30.

Egyelőre nem tudják felhozni a bódvarákói barlangban rekedt 26 éves kutatóbúvárt.

A mentésben részt vevő szakemberek elmondták, hogy folytatják a szikla bontását, de ha szükséges, akkor a víz alatt hozzák a felszínre a fiatalembert.

Jelenleg melegvizet juttatnak be hozzá és folyamatosan viszik a teát, vitaminokat és gyógyszert, hogy javítsanak leromlott állapotán. A búvár szombat óta egy sziklaüregben van, a mentőegységek tegnap tatáltak rá a bódvarákói barlangban.

Még legalább 5 óra a mélyben - 2002. január 30.

Mentési szakemberek szerint még legalább öt óra kell ahhoz, hogy sziklafal-bontással hozzák a felszínre a kutatóbúvárt.

Bár a 26 éves fiatalembert már tegnap nem sokkal dél előtt megtalálták, azóta nem sikerült felhozni. A szakemberek ugyanis nem javasolják, hogy a víz alatti emeljék ki a legyengült fiatalembert. Továbbra is csaknem száz barlangi mentő dolgozik kimentésén, és folyamatosan viszik neki a teát, vitaminokat és gyógyszert. A fiatalember szombat óta van a sziklaüregben a bódvarákói barlangban.

- A helyszínen lévő szakemberek tegnap este úgy nyilatkoztak, hogy a barlangban rekedt fiatal kutató búvár kimentésére tett kísérleteknek legkorábban ma hajnalban lehet eredménye. Dobson Tibort, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivőjét kérdezem, hogy milyen információi vannak, történt-e valami a hajnali órákig?

- Egész éjszaka a búvár állapotát stabilizálták az orvosok, illetve a hozzáértő szakemberek. Minden lehetséges eszközt, gyógyszert, élelmiszert bevittek hozzá a barlangba, melegítették őt, tehát sokat javult már az állapota. Viszont mind a két mentési eljárás számításba jöhet, tehát egyrészt tovább tart a felszíni feltárás a búvár felé, ez véséssel jár, járatbővítéssel jár, illetve nem vetették el azt sem, hogy a víz alatt, tehát merülés útján hozzák őt ki, de ez attól függ, hogy az állapota lehetővé teszi, avagy sem a merülést. Egyelőre még nem. Tehát ezért szükséges a járat szélesítése.

- Ennek a kivájása mennyi ideig tarthat? Volt olyan információ, hogy ez a reggeli óráktól számított újabb tíz órát vesz még igénybe. .

- Nagyon nehéz megítélni, hiszen most már mintegy két métert haladtak előre a járatot kiépítő szakemberek. Hogy pontosan mennyi az a távolság, amely még őket elválasztja a búvártól, nem tudom megítélni, ez lehet akár 2 méter éppúgy, mint 5 méter, ugyanis a hang alapján lehet csak tájékozódni. Az irány, tehát a vájat készítésének iránya jó.

- A mentést végzők nincsenek veszélyben? Mennyire kockázatos maga a mentési munka?

- Minden mentési munka kockázatos, viszont minden mentési munkánál elengedhetetlen az, hogy aki bajban van, azon segítsenek. Ez, azt hiszem, hogy ebben a szituációban is érthető.

- Azt hallottuk, hogy továbbra is sokan dolgoznak a mentésen, de sokan már nagyon fáradtak. Sátrakban alszanak.

- Így igaz. Most már lassan négy napja tart ez a tevékenység, és azok az emberek, akik ezt az időszakot végigvitték a hátukon, hiszen a társuk életéről van szó, egy ember életéről van szó, világos, hogy fáradtak, de itt a fő szempont az, hogy sikerüljön kihozni őt az üregből, át tudják adni a mentőknek és az állapotát stabilizálják. A felszínen pedig szükség szerint mindent biztosítottunk, tehát sátrakat, ételt, melegítő italt. Tehát azt hiszem, hogy a körülményekhez képest az ellátás jó és folyamatos.

Orvos vizsgálja a helyszínen a kutatót - 2002 január 30.

Már több mint tíz órája Szilágyi Zsolt mellett van egy szegedi búvár-orvos, aki folyamatosan ellenőrzi a fiatalember egészségi állapotát.

A szakemberek még mindig nem döntötték el, hogy hogyan hozzák felszínre a bódvarákói barlangban rekedt búvárt. Egyelőre a másfél négyzetméteres barlangi szakadékban próbálják feljavítani a 26 éves fiatalember fizikai és lelkiállapotát.

Már több mint tíz órája Szilágyi Zsolt mellett van egy szegedi búvár-orvos, aki folyamatosan ellenőrzi a fiatalember egészségi állapotát. A barlang egyik felszíni ágán tovább folytatják a vésést a mentőcsapatok. Az éjszakai kutatófúrások azonban kiderítették, hogy a sziklafal, amelynek vastagságát tegnap csak másfél méterre becsülték, meghaladja az 5 métert is.

Feszültségteli, de reménykeltő várakozás - 2002. január 30.

A Rákóczi-barlangban rekedt budapesti búvár életének megmentésére indított nagyszabású mentőakció szerdán újabb mérföldkőhöz érkezett.

Szerda délután ugyanis független szakértők műszeres és geológiai vizsgálata alapján közel azonos: 3,8-4 méterben határozták meg azt a sziklafalvastagságot, ami mögött az az üreg található, ahol szombaton este Zsolt kényszerű menedéket talált magának.

A mentésben résztvevők immár túl a negyedik napon folyamatosan azon dolgoznak, hogy a kihűlés határán kedden délben megtalált fiatalembert a felszínre hozzák és átadják a mentőknek.

Zsolt már nincs egyedül. Búvártársai és a szerdán hozzá beúszó orvos felügyelete alatt jó kezekbe került. Az igazi megnyugvást azonban az jelenthetné, ha végre megszabadulna sziklafogságából. A barlangi mentők és a búvárok kizárták annak a lehetőségét, hogy a víz alatt hozzák ki a fiatalembert. Úgy vélik, akár életébe is kerülhetne az újabb víz alatti stresszhelyzet.

Ezért nem maradt más, mint az, hogy szabadító alagutat vágnak hozzá. Eddig csak saccolgattak, vakon, a hasadékon hallható hang irányában fúrtak előre és kénytelen-kelletlen állandóan módosítottak a még áttörendő sziklafal vastagságának meghatározásán. Gyakorta hangzott el: már csak egy méter van hátra. A szerda délután napvilágot látott adatok azonban már valósnak tűnnek.

Mára szabadba kerülhet Zsolt - 2002 január 31.

Ha a mérések helyesek, a barlang fogáságában lévő búvár ma este a felszínre kerülhet.

Amennyiben geológusok és a különleges műszerrel dolgozó szlovák szakemberek tegnap délután megadott adatai helyesnek bizonyulnak. akkor csütörtök délelőttre a menekülés útját szolgáló járat a szombaton bajba került búvár menedékhelyéül szolgáló üregbe ér.

További néhány órás vágatszélesítés után pedig a felszínre hozhatnák a mielőbbi kórházi ellátásra szoruló Zsoltot.

Mint arról folyamatosan tájékoztattuk olvasóinkat, a Bódvarákó melletti Esztramos-hegy belsejében lévő Rákóczi-barlang tavában szombaton este páros merülést végrehajtó budapesti búvárok egyike ismeretlen módon leoldódott a vezetőkötélről, eltévedt az átláthatatlan vízben, ezért egy kürtőben keresett kényszerű mendéket. Két és fél napba tellett, míg a barlangi mentőknek sikerült megtalálni a zavaros vízzel teli labirintus hasadékában. Addigra a bajbajutott Zsolt már kis híján kihűlt. Magára hagyatottsága ideje alatt is lehetett vele kommunikálni, mert a hang utat talált magának a sziklaréseken.

Egyetlen lehetőség

Zsolt egészségi állapota azonban nagyon leromlott és a zegzugos járatokon keresztül, újabb merüléssel már nagyon kockázatos lett volna felszínre hozni. Egyetlen lehetősége a mentőknek az maradt, hogy alagutat vágnak hozzá és szárazon próbálják meg kihozni. A napokig tartó fúrás és robbantás azonban nem vezetett gyors eredményre. A hangok ugyan egyre közelebbről hallatszottak, de a vágat mégsem érte el a keresett üreget. Zsoltot időközben ,,visszamelegítették a természetes testhőmérsékletre, gyógyszereket, folyékony tápanyagot vittek be neki. Tegnap pedig már levest is ehetett. A szabadulás ideje azonban bizonytalan volt. A folyamatos optimista becslések sehogy sem akartak beigazolódni. Már csak egy méter van hátra - hangzott el többször is a végtelennek tűnő napok alatt. A magyar és szlovák szakemberek és a honvédség technikai intézetének munkatársai pedig csak fúrtak és robbantottak. A várva várt eredmény pedig elmaradt.

Feszült hangulat

A kedd délben történt bejelentés: ,,Zsoltot megtaláltuk!, és az azt követő üdvrivalgás után szerdára kissé feszültté vált a hangulat. Sokan ugyanis azt hitték, hogy már csupán néhány órára van a szabadulás. Ez nem következett be. Tegnap azonban történt egy reményteljes újabb esemény, mert független szakértők, geológusok és speciális mérőműszert használó szlovák segítők néhány centiméter híján egy azonos irányt és távolságot jelöltek meg az üreg helyeként. Ez a szám pedig négy méter volt. Időközben egyébként változtattak a robbantási technológián is. Az egyik detonációs eljárás során káros gázok szabadultak fel, ezért felhagytak a hatékonynak tűnő, de a zárt légtérben egészségkárosító hatással fenyegető eljárással. Maradt a szlovák robbantók módszere. Most már csupán az a kérdés, hogy a kőzet keménysége menynyire teszi próbára a menekülő-alagút kialakítását. A korábbi gyakorlat szerint három-négy órát vett igénybe egy méternyi előrehaladás. Arra azonban most is ügyelni kell, hogy az üreg közvetlen közelében nagyon körültekintően járjanak el, nehogy sérülést okozzanak Zsoltnak és az üregben lévő segítőjének. Ha a szerencse végre jóra fordul, akkor csütörtökön délután vagy este már a kórházba vihetik az intenzív orvosi ellátásra szoruló búvárt.

Készenlétben a földi- és légierő - 2002. január 31.

A Miskolci Mentőszolgálat állandó személyzettel áll készenlétben a bajbajutott búvár elszállítása érdekében.

Szerdán dr. Petik Edit főorvos és munkatársai ügyeltek a helyszínen és vártak a bármikor bekövetkező beavatkozásra. A rohamkocsi közvetlenül a bánya bejárata előtt áll. Néhány száz méterre a domboldal alatti tisztáson pedig a mentőhelikopter landolt és maradt éjszakára is a helyszínen.

Amennyiben a legutóbbi számítások beválnak, és a munka töretlen ütemben, problémamentesen zajlik éjszaka, majd csütörtökön is, akkor nappali fényviszonyok mellett helikopteren repíthetik Zsoltot a megyei kórházba.

Hogyan lehetett volna hatékonyabb? - 2002. január 31.

A bánya bejárat előtti szerdai történéseket látva többen feltették magukban a kérdést: hogyan lehetett volna még hatékonyabban, gyorsabban végrehajtani a mentést?

Szenthe István geológus, aki elkészítette a ,,kincskereső térképet, azt nem értette: miért csak négy nappal a keresés megkezdése után vették igénybe a geológusok munkáját? Miért nem lehetett volna már napokkal korábban egzaktan felmérni a helyszínt és nem csupán a hang után, valójában vakon elindítani a járatvágást? Az sem volt teljesen világos, hogy miért nem vonták be a helyi barlangi mentőket és speciális mentőket a keresésbe és a feladat végrehajtásába.

A megyén kívüli barlangi mentők és a búvárok (elsősorban a fővárosiak) egymással vállvetve dolgoztak, nélkülözhetetlen munkát végeztek a szlovák és cseh önkéntesek is. Tegnap estére megérkeztek, a szlovák speciális mentők is. Csupán a megyénkbeliek nem kaptak feladatokat. Kissé kirekesztve érezték magukat. Egy nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított a barlang bejárata körüli tevékenység. A mindenki egyért akció az összefogás kiváló példája lehet. Zsolt kimentése és kórházba szállítása után azonban érdemes lesz elemezni a történteket.

Ez a nap lesz az utolsó - 2002. január 31.

Már hatodik napja van a bódvarákói barlang fogságában a 26 éves kutatóbúvár, de minden valószínűség szerint ez lesz az utolsó.

A barlangi mentők két méternyire vannak tőle, és úgy számolják, hogy dél körül a mentővágaton felhozhatják. Németh Tamást, a mostani felszíni ügyeletest Király István Dániel kérdezte.

- Tegnap úgy tervezték, hogy ma délben vagy kora délután tudják felszínre hozni a barlangban rekedt búvárt.

- Az utolsó információm, hogy a hajnali négy órai váltáskor a táró hossza 9 méter 30 centiméter volt, és a teljes összhossz 11,5 méter. - mondta Németh Tamás.

- Vagyis 2 métert kell még?

- Valamivel több, mint 2 métert kell előretörnünk, ráadásul egy kellemetlen agyagos részen kellett keresztül jutni, aminél egy műszak mindössze fél métert tudott haladni, de a következő műszak majdnem másfelet tudott haladni, amikor megint kemény kőzetbe kerültünk. Ha a helyzet így javul tovább, remélhetőleg tartani tudjuk a tervet.

Valamelyik nap azt mondták, hogy másfél métert tudnak fúrni egy óra alatt. Ha két méter van hátra, akkor elképzelhető, hogy már a reggeli órákban sikerül ezt a járatot elkészíteni?

- A helyzet az, hogy ahogy közeledünk a bent levő emberekhez, úgy a mikrorobbantásoknak a gáza egyre erősebben bejut hozzájuk is. Emiatt óvatosabban kell haladnunk, folyamatosan kell levegőt benyomni, emiatt óriási búvárpalack forgalom van. Ez lassítja is a munkánkat persze. Tehát minden lövés után hosszabb időket kell várni. A 9 méteres kuszoda, ott is rosszá válik a levegő, és ezzel a mesterséges huzattal tudjuk biztosítani a megfelelő levegő ellátást. Sok ember dolgozik is ebben a kuszodában, mert adni kell hátra a köveket. A táróban nyolcan dolgoznak, búvárok. Most éppen olyan hatan vannak, és a többiek pedig palackot szállítanak. Az viszont talán szerencsés, hogy ahogy közeledünk, úgy egyre inkább üregesedik az út, ami segíti a robbantást.

- Mekkora körülbelül ez a kis vájat, amit fúrnak?

- Ötven centiméter átmérőjű. Egy ember kúszva elfér benne, vagy négykézláb is, hogyha sikerül.

- Meredek ez a vájat?

- Enyhén lejtős, lefelé tart.

- Arról szóltak a hírek tegnap, tegnap előtt, hogy sikerült a bent rekedt férfi hangulatát, fizikai állapotát javítani. Egyre jobb állapotban van?

- Ez még mindig elmondható. Az esti órákban sikerült valami ágyat is kreálni neki, valahonnan egy gumicsónakot szereztek. Tegnap már délután szilárd élelmiszert is tudott magához venni, ha jól tudom, sült húst evett rizzsel. Egyre jobban érzi magát. Elképzelhető, hogy akár a saját lábán ki tud jönni a barlangból.

Már csak néhány óra - 2002. január 31.

Bódvarákón a késő délutáni, kora esti órákban valószínűleg a felszínre tudják hozni a barlangban rekedt kutatóbúvárt.

A Magyar Barlangi Mentőszolgálat szóvivője, Hegedűs Gyula a Kossuth Rádiónak elmondta: egyelőre folytatják annak a tárónak a mélyítését, amelyen keresztük eljuthatnak Szilágyi Zsolthoz.

Még mintegy 2-2 és fél méterre vannak üregtől -tette hozzá a szóvivő, aki beszámolt arról, hogy a fiatalembernek jók az életfunkciói és már szilárd táplálékot is fogyasztott.

A kutatóbúvár szombaton rekedt a bódvarákói barlangban.

Már csak pár óra - 2002. január 31.

Szilágyi Zsoltot ma délután kihozzák a barlangból. A biztonságos mentési munkálatokhoz a bányamentők rendőri segítséget kértek.

A rendőrök kordonnal vették körbe a munkaterületet, ahová csak a mentésben részt vállalók mehetnek, a média képviselői nem.

A mentők már készen állnak, ugyanis pár órán belül sikerül felszínre hozni a kutatóbúvárt.

Már csak centiméterek - 2002. január 31.

Még legkevesebb fél napot várni kell arra, hogy kihozhassák a bódvarákói barlangból a szombaton bentrekedt kutatóbúvárt.

Még legkevesebb fél napot várni kell arra, hogy kihozhassák a bódvarákói barlangból a szombaton bentrekedt kutatóbúvárt, a 26 éves Szilágyi Zsoltot. A további munkálatokra azért van szükség, mert mint ismeretes, tegnap úgy döntöttek, hogy nem a víz alatt hozzák ki a fiatalembert, hanem áttörik azt a sziklavájatot, amely útját állja a kijáratnak.

- Nem sokkal ezelőtt egészen pontosan 11 óra 56 perckor jelentette be Hegedűs Gyula, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat egyik vezetője, hogy egészen pontosan 11 óra 40 perckor sikerült áttörni azt a sziklafalat, ami a Szilágyi Zsoltot rejtő kürtőt és a menekítő vágatot még elválasztotta. Egy 80 centis rés már van, tudnak beszélni, tudnak kommunikálni, látják egymást és az a néhány óra, amiről az imént szóltál, az arra kell, hogy ezt a nyílást akkorára bővítsék, hogy a menekítéshez Szilágyi Zsoltot át tudják hozni a kürtőből - mondta Szemes István.

- A 80 centit hogyan képzeljük el, 80 centi magas és mondjuk nagyon keskeny ez a rész, vagy 80 centi széles, tehát ott már azért lehet...

- 80 centi széles ez a rés és ezt kell bővíteni, 80 centi az, ami még hátra van, de két-három centi az a lyuk, ahol kommunikálni tudnak, amin látják egymást és amit áttörtek. Az itt lévő szakemberek javítottak ki. Tehát még 80 centi fal van hátra és ez az az idő, ami kell még ahhoz, hogy valóban a felszínre tudjon jönni Zsolt, ez egy-két, néhány óra, három, négy órában határozták meg.

- Milyen állapotban van?

- Zsolt nagyon jó állapotban van, tegnaptól már szilárd ételeket eszik, tegnapi menüje rizses csirke volt, ma reggel virslit evett, amit szintén innen, a felszíni konyháról vittek le. A mai menüt a déli menüt még nem tudjuk, mert még nem érkezett meg, de nem is biztos, hogy azt már le fogják vinni, szeretnék, ha itt fent, a felszínen étkezne már.

- Még az eredeti ruhában van, nem voltam még barlangban, meg barlangász sem vagyok, bírja ez az öltözék?

- Igen, ez egy száraz öltözék, száraz ruha, hiszen szombattól volt ideje kiszáradni. Nem tudtak ruhát cserélni, nagyon szűk a hely ahhoz, hogy itt öltözzenek és nem is lehet levinni nagyon ruhát, mert egy 19 méter mélységű vízaknából kellene felvinni és erre nem volt mód. Sokkal fontosabb volt, hogy a műszereket lejuttassák, levegőt juttassanak a barlangba. A ruha nem volt kérdés, ez egy jó búvárruha.

Hamarosan felszínen a barlangász - 2002. január 31.

Finisben a mentés. Már nem sokat kell várni a sikerre, hamarosan felszínre hozzák Bódvarákón a barlangba szorult fiatalembert.

Hegedűs Gyula, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat szóvivője szerint még félóra és a felszínre hozzák a szombat óta a Rákóczi barlang fogságában lévő Szilágyi Zsoltot.

Nehezen telnek a percek, az órák, 11 óra 56 perctől, vagyis azóta, hogy bejelentették, ha csak résnyire is, de átvágták a menekítőjáratot és a fogságot jelentő kürtő közötti sziklafalat. Azóta a magyar és a szlovák barlangi mentők egy nyílás szélesítésén dolgoznak, hogy biztonsággal áthozzák rajta az ötödik napja a Rákóczi barlangban megrekedt kutatóbúvárt.

Izgatottak a búvárok, a mentők és persze a családtagok is, akik a szombat óta tartó kutatás végső, örömteli mozzanatára várnak.

Közben eldőlt az is, hogy a rohamkocsi viszi majd Zsoltot a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórházba, Miskolcon ugyanis olyanok az időjárási viszonyok, hogy nem tudják biztonsággal fogadni a légijárművet.

Szemes István

Kinn a búvár - 2002. január 31.

Sikeresen felszínre hozták azt a budapesti búvárt, aki szombat óta a Bódvarákói Rákóczi barlang foglya volt.

Miután délben sikerült rést ütni a barlang falán, már csak idő kérdése volt, hogy olyan szélessé tágítsák a lyukat, hogy azon kiemelhessék a búvárt, aki végül öt óra előtt saját lábán távozott "börtönéből".

Szilágyi Zsolt jól érzi magát, azomónban a biztonság kedvéért egy mentő azonnal elindult vele Miskolcra, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházba.  A Bódvarákói eseményekről illetve Zsolt miskolci érkezéséről a az este folyamán képeket is láthatnak.

Megmenekült Szilágyi Zsolt - 2002. január 31.

Megszületett a napok óta várt jó hír, végre kihozták a Bódvarákói barlangból azt a 26 éves fiatalembert, aki több mint öt napot töltött ott.

- Ha jól tudjuk, akkor már kórházba került a fiatalember. Hogy van most?

- Az állapota kielégítő, legalábbis a helyszínen volt mentő-főorvos szerint, azért mondom, hogy volt, mert abban a pillanatban, tehát 16 óra 58 perckor, amikor Szilágyi Zsoltot a felszínre hozták, gyorsan mentőkocsiba rakták és egy rendőrautó előfutásával indították útba a miskolci, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórházba. Úton van a kórházba, gyakorlatilag ott már várják. A helikopteres szállításra pedig azért nem volt lehetőség, mert egyrészt itt, Bódvarákón besötétedett, másrészt Miskolcon olyanok az időjárási viszonyok, hogy nem tudták fogadni a helikoptert.

- Közel lehetett-e jutni hozzá, vagy ahhoz a mentőcsapathoz, amelyik fölhozta őt, tehát mit lehetett látni ott, a helyszínen?

- Az az igazság, hogy ahogy a New York-i katasztrófa turizmust megismertük, ugyanúgy itt a felszínre hozást megelőző időszakban a környékbeliek, a bódvarákóiak jöttek ide nézelődni, másrészt a média nagyon sok munkatársa és persze a barlangi mentők és búvárok várták a felszínen Zsoltot, az az igazság, hogy az orvosok munkájának segítésére egy kordont vontak a mentőautó köré. A sajtósok tudtak dolgozni, de Zsolt perceket töltött csak itt, a felszínen, azonnal útba indították. Nem nagyon lehetett a közelébe férkőzni, a családtagokkal lehetett beszélni az esemény után, amikor Zsolt mentője elindult, akkor felszabadultak a barlangi mentők is és önfeledt ünneplésbe kezdtek, önfeledten ünnepelték azt a sikert, amit az ötnapos kemény, megfeszített munka hozott.

- Mit szóltak ahhoz ott a jelenlévők, hogy két nap kellett a kihozatalához ahhoz képest, amikor fölfedezték, hogy hol van és már segítséget is tudtak neki nyújtani?

- Ezt a munkát azután tudták meggyorsítani, amikor tegnap lekerült, tehát 24 órával a felfedezés után lekerült a barlangba az a rádióhullámokkal mérő műszer, amellyel pontosan be lehetett határolni annak a kürtőnek az irányát, amerre a menekítő vágatot kellett vágni. Azt megelőzően csak ilyen kétes értékű fényviszonyok, illetve hanghatások irányították a mentőket. Ahhoz képest ez az egynapos vágathajtás elég gyorsnak mondható, ismerve a barlangnak a kemény kőzetét és azokat a talajviszonyokat, amelyeket előre nem lehet látni egy ilyen műszeres méréssel és amelyek mindig megnehezíthetik a munkát.

- Mit hallottál ott, a jelenlévőktől, az orvosoktól, mi következik most a kórházban?

- Az orvosok nagyon szűkszavúak voltak, egyrészt azért, mert amikor lehetett volna beszélni velük, akkor még nem látták Zsoltot és amikor pedig már fent volt a felszínen, akkor nem a közléssel voltak elfoglalva, hanem azzal, hogy megvizsgálják Zsoltot és mielőbb mentőautóba rakják. De gyakorlatilag a fizikuma, ahogy a barlangásztársak mondták, jó, kedélyállapota kielégítő és a szilárd ételek mellett azért levesre is vágyik, levest is szeretne enni.

- Szívesen hallottam volna, ha jelen vagyok, hogy mit szóltak a társak, amikor közölte velük valamilyen úton-módon, hogy ő semmiképpen nem akar víz alatt jönni és ezzel tudtukra adta azt, hogy több órás, vagy több napos munka következik még ezután, tehát, hogy ott szét kell fúrni a falat, hogy hozzá lehessen jutni, hogy ki lehessen hozni?

- Beszéltem a budapesti és beszéltem a nyíregyházi barlangkutatókkal, mentőkkel, ők teljes mértékben megértették ezt az álláspontot, hogy akkor, amikor rátaláltak Zsoltra és látták azt, hogy milyen állapotban van, akkor határozták el, hogy itt nem a gyorsaság számít, hiszen a fizikuma nem tette indokolttá a vészmentést, hanem a biztonságos megoldást kell választani és ezt szolgálta ez a szárazföldi mentés.

Szemes István

Megerősítésre váró titkok... - 2002. február 1.

Ellentétes információk láttak napvilágot a több napot a barlang fogságában töltő búvárról.

Jóllehet a bányabejáratnál annak lehettek szemtanúi a jelenlévők, hogy a búvárt több barlangi mentő hozta ki egy speciális hordágyon, majd emelték a mentősök a rohamkocsiba, lapértesülésünk szerint a fiatalember a számára vágott járaton négykézláb, egyedül mászott ki. Ez azért érdekes, mert korábban azt közölték állapotáról, hogy nagyon legyengült. Az is igaz, hogy az elmúlt két napban különféle gyógyszereket és erősítő anyagokat adtak neki. Ha azonban a barlang mélyén képes volt arra, hogy a tíz méter hosszúságú vájaton egyedül átküzdje magát, akkor miért kellett a felszínen már teljesen erőtlennek és magatehetetlennek látszania? A barlangi hordágyról ugyanis úgy rakták át a mentőhordágyra, mint aki a kezét, a nyakát, vagy lábát sem bírja megmozdítani. Lehetséges azonban, hogy ennek jól alátámasztható, de általunk ismeretlen magyarázata van.

A mentőfőorvos szerint nem volt szükség semmilyen különleges beavatkozásra Zsolt átvételekor és szállítása alatt sem. A kórházigazgató pedig úgy nyilatkozott, hogy a fiatalember két napon belül elhagyhatja az egészségügyi intézményt. Mindenesetre elgondolkodtató ez az információ. A kérdések megértéséhez a kórházi vizsgálat eredménye is hozzájárulhat majd.

Öt nap sziklafogság után szabadon - 2002. február 1.

Szinte percre pontosan öt nappal a balul sikeredetett kutatómerülés után ismét friss levegőt szívhatott Szilágyi Zsolt.

Szinte percre pontosan öt nappal a balul sikeredetett kutatómerülés után ismét a felszínen szívhatta a friss levegőt Szilágyi Zsolt budapesti búvár, aki nem tisztázott körülmények között vesztette el a vezetőzsinórt a Bódvarákó mellett található Esztramos-bánya gyomrában lévő Rákóczi-barlang víz alatti labirintusában, szombaton.

Sokan részesei lehettek annak a boldog pillanatnak, amikor a 120 órája a barlang egyik üregében kényszerű menedékében magát meghúzó 27 éves búvárt a barlangi mentők kihozták az alagútból és átadták a mentőknek. A fiatalember édesapja és családtagjai arcán most szempillantás alatt kisimultak az aggódás és a féltés szántotta ráncok. Zsolt pedig állapotához képest még viccelődött is szeretteivel. Ez a találkozás csupán néhány percig tartott, mert a Miskolci Mentőszolgálat rohamkocsija - dr. Breitenbach Géza, a megyei mentőszolgálat főorvosának irányításával - a megyei kórházba repítette a szabadságát visszanyerő búvárt. Az öt napja tartó küzdelem végül eredményre vezetett. Nem következett be tragédia. A kihűlés határán szerdán megtalált Zsolt kimenekítésén a magyar-, a szlovák-, a cseh barlangi mentők, az ország szinte valamennyi területéről idezarándokolt búvárok, a polgári védelem, a rendőrség, a határőrség, a honvédség, az Aggteleki Nemzeti Park erői és a bódvarákói polgármester vezette helyi csapat egyként, vállvetve dolgoztak.

Kedd déltől egy búvártárs, szerdától pedig már egy orvos is az üregben tartózkodott vele. Megkezdődött visszamelegítése, és szervezete legyengült erejének újra táplálása. A gondot az jelentette, hogy újabb víz alatti merülést már nem akartak megkockáztatni vele.

Maradt az alagútfúrás

Ezért nem maradt más megoldás, mint az alagútfúrás. Lyukat vágni a menedéket adó üregbe. A szakemberek, elsősorban a szlovákok és csehek nagyszerű munkát végeztek a vájathajtásban. Előbb azonban csak úgy találomra, a hang után indították meg a fúrást és mikrorobbantást. Geológiai- és műszeres mérésekkel valójában csak szerdán pontosították a menekülési alagút irányát.

Miután többnapos és szinte már hiteltelennek látszó saccolgatások után végre pontosan meghatározhatóvá vált a menekülés útját jelentő sziklaalagút iránya, újult erővel folytatták a munkát. A vakon tapogatózás után immár jól meghatározott irányba haladtak a lyukkészítők. Összességében tíz méter körüli hosszúságban kellett áttörni a sziklafalat úgy, hogy közben senkit és semmit ne veszélyeztessenek. A megfeszített munka eredményeként csütörtökön kora délután hatoltak be a Zsoltot és segítőjét rejtő üregbe. A fél méter átmérőjű járatot még kissé meg kellett szélesíteni és eljött az utolsó fázis, a felszínre hozatal ideje.

Feszült felszín

Odafent csütörtökön feszültté vált a helyzet a média és a barlangi mentők kérésére a helyszínre vezényelt rendőrök között. A barlangi mentők szószólója azzal magyarázta az intézkedést, és a hatósági közreműködés igénybevételét, hogy az egyik újságban igaztalan kritikával illették a barlangi mentők munkáját. Egyébként is az újságírók, fotósok, operatőrök túlságosan közeli jelenléte zavarja a munkát. Ezért szalagkordont vontak a barlangi bejárat elé, és kijelölték a demarkációs vonalat a sajtó képviselői számára. Az újságírók kénytelen-kelletlen alkalmazkodtak a helyzethez. A rendőrök ugyanis határozottan teljesítették feladatukat. Egy fotós megízlelhette az egyik egyenruhás kezének erejét is, miután az illető benyomult a tiltott zónába. Amikor pedig a bányabejárattól a barlangi mentők kihozták Zsoltot, igazi forró hangulat következett. A kamerák össztüze, a mikrofonok hada vette célba a történés centrumát. A sérült fiatalembert a mentőbe rakták. Ez után pedig már képtelenség volt feltartóztatni a médiahad képviselőit. Ki-ki a megfelelő riportalanyt, a szülőket, a barlangi mentőket vette célba. Mindenki végezte dolgát, hogy a jó hír eljuthasson az olvasókhoz, a nézőkhöz és a hallgatókhoz.

Véget ért a majd egy hete tartó non-stop figyelőszolgálat és híradáskapcsolat. Zsolt a B.-A.-Z. Megyei Kórházban jó kezekbe került. Az eseménnyel kapcsolatos munkák összegzésére, a keletkezett költségekre és azok finanszírozási módjára még visszatérünk.

Megúszta jelentős sérülés nélkül - 2002. február 01.

Az elvégzett vizsgálatok alapján az orvosok megállapították: nagyobb szervi működészavar nem lépett fel a barlangban rekedt búvárnál.

Az előzményekhez képest jó általános állapotban van Szilágyi Zsolt barlangkutató búvár - adta hírül pénteken a B.-A.-Z. Megyei Kórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztálya (KAITO), ahová csütörtök este 6 órakor szállították.

Az elvégzett vizsgálatok (labor, mellkasröntgen) alapján az orvosok megállapították: nagyobb szervi működészavar nem lépett fel az öt napra barlangban rekedt fiatalembernél, s további vizsgálatokra sincs szükség. Péntekre virradó éjszaka mindkét lábának újjaiban megindult a vérkeringés. Kimerültsége miatt azonban pihenésre van szüksége. Hogy meddig kell még az intenzív osztályon tartózkodnia, elsősorban pszichés állapotától függ.

- Számunkra szakmai szempontból is érdekes Szilágyi Zsolt esete, hiszen olyan sérülttel, aki ilyen hosszú ideig kibírta a hideget, még nem találkoztunk; nála sokkal erősebben kihűlttel már igen - mondta el lapunknak a KAITO vezető főorvosa, dr. Ökrös Ilona. A főorvos leszögezte: amikor a búvár kórházba került, a korábbi beavatkozásoknak köszönhetően már nem volt kihűlt állapotban.

Részletezte: a barlangban rekedt búvár hőháztartásában - érthetően - zavarok jelentkeztek, ami elsősorban a normálisnál magasabb hőmérsékletben mutatkozott meg. Csütörtökön még 37,8 Celsius-fokot jelzett a hőmérő, tegnapra már 37,5 alá süllyedt a higanyszál. A szakember magyarázatképp elmondta: a szervezetnek napokig az állandó hideg ellen kellett küzdenie, méghozzá a hő visszatartásával, amit az erek összeszűkülésével volt képes megoldani. A korábbinál jóval magasabb - általánosnak mondott - hőmérsékleten aztán az erek kitágultak, így túlzott hőleadással válaszolt a szervezet.

Zsolt jól van, de kiéhezett az alvásra

A maga erejéből mászott ki a számára fúrt és robbantott 13 méteres alkalmi alagúton.

A Rákóczi-barlang egyik járatának fogságából csütörtökön kiszabadított búvárt, Szilágyi Zsoltot a megyei kórház intenzív osztályán kezelik. Állapota jó. Tegnap délben már igazi ebédet ehetett ágyában.

Miután pénteken délben Zsolt megette a grízgaluska levest, a krumplipürét, a rántott halat és a kompótot, néhány perc lehetőséget kaptunk tőle egy személyes beszélgetésre. Arról semmit nem akart mondani, ami a vele történtek (búvár, barlangi) szakmai részét illeti. Hogyan jutottak be hozzá, mi történt az üregben, miként következhetett be a vezető- zsinórról való leoldódása. Arról azonban készségesen szólt, hogy mindvégig bízott csapattársaiban, barátaiban. Egy pillanatra sem érezte, hogy elhagyták volna. Ő sem cselekedett volna másként hasonló esetben.

Egyedül mászott ki

Tudott a megmentéséért indított keresőakcióról, de arról fogalma sem volt, hogy ekkora hatalmas csapat fáradozik a felszínre hozatalán. Amikor végül csütörtökön kijutott a barlangi fogságból, és meglátta a bányabejárat előtti tömeget, nagyon meglepődött.

Zsolt választ adott a tegnapi lapszámunkban ,,Megerősítésre váró titokként nevezett azon kérdésre, hogy valóban segítség nélkül jutott-e a ki a járaton. Egyértelműen kijelentette: a maga erejéből mászott ki a számára fúrt és robbantott, mintegy tizenhárom méter hosszú alkalmi alagúton. Arra a kérdésünkre, amiben a további búvárpályafutása felől tudakolódtunk azt mondta: meg kell még gondolnom, hogyan tovább. Egyelőre nincs határozott válaszom - mondta.

Zsolt egyébként láthatóan jó egészségi állapotban feküdt az ágyon. Az ebédnél mellette volt felesége is. A fiatalember csuklóin és a homlokán észrevehető dörzsölt nyomokat hagyott a feszes búvárruha szorítása. A kórházi ellátást és az orvosok nővérek hozzá való viszonyulását nagyon jónak nevezte. Az orvosok szerint állapota jó és stabil. Feltehetően hétfőn akár már el is hagyhatja a kórházat. Az intenzív osztályról kijövet a folyosón összefutottunk feleségével, aki elmondta, hogy Zsolt kedvenc eledele a császármorzsa. Azt kívánjuk, hogy a felesége által készített kedvenc ételét mielőbb otthonában fogyaszthassa el.

Elhagyhatta a kórházat a búvár

A mentők hordággyal a kezükben jelentek meg hétfőn délután egy órakor a megyei kórház intenzív osztályán.

A mentők hordággyal a kezükben jelentek meg hétfőn délután egy órakor a megyei kórház intenzív osztályán, hogy átvegyék és hazaszállítsák a csütörtök este óta megfigyelésen lévő Szilágyi Zsoltot.

Azt a majd 27 éves budapesti fiatalembert, aki január 26-án a Bódvarákó melletti Esztramos-bánya gyomrában található Rákóczi-barlang vízrendszerében merülést hajtott végre, de a meghatározott időben nem tért vissza a kiindulási helyre. Barlangi mentők, búvárok és más segítők mintegy százfős csapata kereste és szabadította ki öt nap elteltével a kényszerű sziklafogságból...

További sajtóösszefoglalók

Támogatóink