Kecskeméti István (Sobi) - (1964-2013)

Írta: dr. Leél-Őssy Szabolcs.

Kecskeméti István 1964-2013Sobi, engedd meg, hogy 3 évtizedes barátságunk jogán így szólítsalak, még akkor is, ha az itt jelenlévők többsége Téged Pistának hív…


Egy év és néhány nap múlva lesz 30 éve, hogy belekezdtünk életünk nagy vállalkozásába, a József-hegyi-barlang feltárásába. Te akkor már nem voltál kezdő barlangász: Palival, Patekkal többen jöttetek át hozzánk a BSE-ből. Két évig többet voltunk együtt, mint ki-ki a saját családjával. De utána is sokat jártunk közösen a Józsefbe és más barlangokba, Erdélybe, a Felvidékre, aztán közösen utaztunk Kínába, ketten együtt voltunk Libanonban és Szíriában, és még más távoli utakat is terveztünk…De Te inkább egy még nagyobb útra indultál – egyedül.


A józsef-hegyi-barlang felfedezése utánÓriási, közös eredményünk volt a József-hegyi-barlang feltárása (annak első termében Te voltál a legeslegelső ember). De a Te legnagyobb eredményed mégsem ez volt. Hanem a családod. Büszke vagyok az ebben a projektben betöltött szerepemre, hiszen az én esküvőmön ismerted meg Krisztit, az unokahúgomat. Sőt, jövendőbeli anyósod is szerepet játszott ebben: ő szólt, hogy ne Szilvi, hanem Kriszti mellé ültessünk Téged. Jó emberismerő, tudott valamit… Felkérésetek, hogy a Ti esküvőtökön én legyek az egyik tanú, nem is ért váratlanul, mondhatnám, elvártam…


Csodálatos családot hoztál létre Krisztivel: Dórival és Timivel igazi összetartó családot alkottatok, Te pedig kiváló apa lettél, aki mindig mindenben a segítségére volt imádott családtagjainak — beleértve a tágabb családot is. Példamutató, ahogy építési vállalkozásodon keresztül segítettél Apósodéknak, mint az is, ahogy sógornődék, Szilviék segítettek nektek az elmúlt nehéz másfél évben.


Szinte napra pontosan másfél éve is temetésen voltunk — akkor éppen apósomtól, Bea feleségem édesapjától búcsúztunk. Ott voltál Te is, persze, mint a tágabb családunk tagja. Erősnek tűntél, pedig a betegség már javában dolgozott Benned – csak épp ezt senki sem sejtette. Honnan is tudhattuk volna, hogy éppen Te leszel az, aki Apósomat elsőként követi közülünk ezen az úton?! Égbekiáltó igazságtalanság, hogy fiatalon, életerősen, még Timi lányod érettségije előtt kellett elmenned!

A József-hegyi-barlangban

Felfedező csoportunkat tekintve is Te vagy az első, aki eltávozott közülünk. Te, aki mindig józan életet éltél, egészséges voltál és csak a családodért dolgoztál. Nem adatott meg Neked több idő, mint édesapádnak. Szegény édesanyád, szegény Margó! Hihetetlenül nehéz most neki. Hosszú volt ez a másfél év, ami betegséged kialakulásától eltelt. Mindent megpróbáltál, mindent megpróbáltunk, hogy segítsünk. Fülemben cseng feleséged egy évvel ezelőtti szava, ahogy a neves orvosprofesszorhoz fordult: „Mit tegyek, hogy meghosszabbítsam a férjem életét?!”

sobi5Sobi temetése

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát, eddig sikerült. Nem kíméltetek anyagiakat sem, mindent megpróbáltatok Családtagjaidon kívül sok barátod is mindent megtett gyógyulásodért. Te pedig küzdöttél, szilárdan hittél a gyógyulásodban, Csak bő két hete mondtad nekem: „dráma van, Szabikám.” Hihetetlen méltósággal és tartással viselted a hosszas és sokszor fájdalmas kezeléseket. Nem tudom, hogy én képes lennék-e erre…2-3 nap után mindig talpra álltál, és mentél dolgozni, munkát szerezni, tárgyalni, irányítani. Közben fogytál, mint a megszegett kenyér. Lehetetlen volt nem látni, ahogy szívszorító módon eredeti méreted felére mentél össze. Vasgyúróból pálcika-ember lettél – ahogy a lányaid mondták.


Remek embereket gyűjtöttél össze vállalkozásodba – kezdve a szombatistáktól. Van, aki több mint 20 évig dolgozott Veled! Ez nem lehet véletlen. Tudom, mert pár éve a mi házunkban is tevékenykedett a céged, sőt, a mi lakásunk átépítésében is szerepet vállaltál. Ahogy másfél évtizeddel ezelőtt is személyesen jöttél nekünk segíteni új lakásunkat felújítani. Mindig lehetett Rád számítani – ha csak egyesületed kutatóházába kellett egy ventillátort beszerelni, akkor is.
A család és a munka mellett volt időd közös hobbinkra, a barlangászatra is. Ismert vagy az eggyel fiatalabb generáció tagjai között is. Ezt bizonyítja, hogy Péterrel közös hívó szavunkra a múlt héten a nagy hóban is vagy 60 ember gyűlt össze gyertyát gyújtani Érted a hegyen – élükön a 90 éves Gyurka bácsival. Olyanok is eljöttek, akik nem is ismertek Téged. Eljöttek, mert híred, tevékenységed alapján tisztelnek. Azért a tevékenységedért, amit több mint 2 évtizeden át kifejtettél a Magyar Barlangi Mentőszolgálatban, a Rózsadombi Kinizsi Sportegyesületben, illetve a Magyar Karszt és Barlangkutató Társulatban. Itt legutoljára is nagyon felelősségteljes szerepet vállaltál, mint az Ellenőrző Bizottság tagja. Nem bújtál el betegséged alatt sem, vállaltad, amit sors kimért Rád: szörnyen lefogyva, és lassan, óvatosan mozogva eljöttél barlangfelfedezésünk 28. évfordulójának megünneplésére, megjelentél a Mentőszolgálat közgyűlésén, ősszel a kórházból is eljöttél Zsolti fiam és Orsi 20., ill Ákos 19. születésnapjára, majd sógorod 50. születésnapjára. Január elsején, kedden, 10 %-os tüdőkapacitással is még valahogy eljutottál Apósodékhoz újévet köszönteni. Aztán 4 nap múlva, szombaton búcsút intettél mindannyiunknak… Örökre. Felfoghatatlan.

Kecskeméti István (1964-2013)
A Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat elnökeként, minden magyar barlangkutató nevében fájó szívvel búcsúzom Tőled. Óriási űrt hagysz Magad után.


Sobikám, Isten Veled, nyugodjál békében!

 

vissza az örökös tagjainkhoz...

 

 

Támogatóink