Torda István (1973-1996)

Írta: Dr. Dénes György - Dr. Nyerges Miklós.

torda2Torda István barlangkutató, barlangi mentőszolgálatos 1996. július 7-én a franciaországi Gouffre Berger-barlangban tragikus körülmények között életét vesztette. Az elhunytat a Magyar Barlangi Mentőszolgálat saját halottjának tekintette. Temetésére a kispesti temetőben 1996. július 31-én került sor. Mindössze 23 évet élt, de ezekbe az évekbe egy teljes élet belefért.

15 évesen a Solymári-ördöglyukban kezdett barlangászni, egy barátjával járt oda hétvégeken. Aztán egy csepeli iskola diákjaihoz csatlakozva járta a barlangokat, az ő tanáruk ösztönzésére végezte el 16-17 évesen az alapfokú barlangász tanfolyamot.

 

Barlangi mentésen Yorkival és RicsivelEgy évig a Pannónia barlangász csoportnak volt a tagja, velük járt be egy sor görögországi barlangot is. Majd a Rózsadombi Kinizsi barlangkutató csoport tagja lett, ahol már a barlangtérképezés és a új feltárások örömét is megízlelte. Egy ideig a Honvéd Auróra barlangász csoportjának tagjaként járt be nagy külföldi barlangrendszereket, majd a MAFC barlangkutató csoportjával vett részt hazai és határon-túli föltáró- és térképezési munkákban. Közben szorgalmasan tanult és dolgozott. Szakmát szerzett és utána lelkiismeretesen végezte gimnáziumi tanulmányait is. Midőn édesapja súlyos beteg lett, átvette családi kis vállalkozásuk vezetését, és nagy felelősségtudattal gondoskodott beteg szüleiről.

 

Még 17 éves sem volt, amikor megismertem. Mintha ma is látnám. Barlangi baleset történt valahol, a Barlangi Mentőszolgálat helikoptert kért a mentéshez, és rádión adtuk ki, hogy aki tud azonnal jelentkezzék a gyülekezési ponton. Torda Pisti akkor még nem volt barlangi mentőszolgálatos, de az elsők között érkezett a gyülekezési helyre, kifogástalan felszereléssel, teli lelkesedéssel és segíteniakarással. Akkor ugyan nem fért fel már a helikopterre, de ez időtől kezdve mindig számíthattunk rá, lelkesedésére és segítőkészségére. Tudatosan igyekezett felkészülni a legnehezebb feladatokra is. 1992 tavaszán eredményesen elvégezte a barlangász technikai tanfolyamot, és azután rendszeresen segített az alapfokú tanfolyamokon a technikai oktatásban, utóbb a vizsgáztatásban is. Bejárt jóformán minden valamirevaló hazai barlangot, meg a szlovákiai és erdélyi karsztvidékek jelentősebb barlangjait. Két ízben is járt Angliában, egyik alkalommal a yorkshirei, másik alkalommal a walesi barlangokkal ismerkedett. Bejárt több nagy ausztriai barlangot, köztük a Taubenlochot, Lengyelországban a Snieznát és több ízben is volt Olaszország barlangjaiban, különösen a Canin-platón, amelynek nagy teljesítményt igénylő Michel Gortani barlangjában egészen annak ismert végpontjáig, -920 m mélységig lejutott. Ezer méternél nagyobb mélységbe, -1075 m-re, élete utolsó túráján, a franciaországi Gouffre Bergerben ereszkedett le.

Torda PistiFizikai adottságai és technikai fölkészültsége eddigi eredményeinél is jóval nagyobb teljesítményekre predesztinálták. Tervei között szerepelt a földkerekség egyik legnagyobb barlangrendszerének, a svájci Höllochnak a bejárása, amire nagyon készült, de erre már nem kerül sor. Szívesen vett részt barlangász versenyeken, ahol csapatával mindig dobogóra került, ez évben a Hágó Kupán II. helyezett volt. Három országos barlangnap és számos verseny rendezésében vett részt. De nemcsak járta a barlangokat, hanem a nála megszokott lelkesedéssel kutatta is azokat. Részt vett a József-hegyi-barlang térképezésében és annak során részese lett jelentős új barlangszakaszok feltárásának, így megismerte a felfedezés élményét is. Az utóbbi években csoportjával az Aggteleki-karsztvidéken, az Alsó-hegy barlangjaiban és zsombolyaiban kutatott, egyik leglelkesebb résztvevője volt a Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang feltárásának és térképezésének. Az MKBT Műsorfüzetében térképes túraleírásokat publikált. A Barlangi Mentőszolgálatnak 1992 őszén lett próbaidős, majd egy év múltával rendes tagja. A mentőszolgálat számos akciójában vett részt, mindig lelkesen és önfeláldozóan. Az utóbbi évek három nagyobb szabású életmentő akciójának, a Legény-barlanginak, a Mátyás-hegyinek és a solymárinak is részese volt és jogos várományosa az Életmentő Érdemérem kormánykitüntetésnek.

De komoly teljesítményei mellett, férfivé serdülve is, mindvégig megmaradt annak a csillogó szemű, mosolygós, lelkes és tettrekész, meg segíteni kész fiatal fiúnak, akinek megismertem több mint hat évvel ezelőtt. Nehéz elképzelni, hogy testi valóságában ezután már nem lesz köztünk, de a lelkünkben ezután is ott lesz velünk - kisfiús mosolyával - a nagy barlangbejárásokon, a barlangnapokon és versenyeken, a kutatómunkákban és térképezéseken, meg a mentőszolgálat akcióiban, és erőt ad nekünk, hogy tudjunk segíteni helyette is a bajbajutottakon.

Hágó Kupán nemsokkal halála előtt

Most búcsúznunk kell Torda Pistitől. Búcsúznak a magyar és a határainkon túli barlangkutatók és a barlangi mentőszolgálatosok, meg a barlangokat járó természetbarátok is, búcsúzik a Természetbarát Szövetség, a Barlangi Mentőszolgálat, a Barlangkutató Társulat, a sok barlangász csoport és társai, a MAFC-osok. De csak a testétől búcsúzunk. Emlékét szívünkben őrizzük, amíg csak élünk.

 

vissza az örökös tagjainkhoz...

Támogatóink